Mesebeli Beregdaróc

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor kora tavasszal a Gyermek Team vezetője: Vargáné Marika megkérdezte, hogy lenne-e kedvem részt venni a táborozáson és segíteni a résztvevő gyerekeknek? Végig izgalom vibrált bennem, ami akkor erősödött meg igazán, amikor elérkezett az indulás napja. Beregdarócra érkezvén egy mesebelien szép, nyugodt, a gyerekek számára abszolút biztonságos környezetbe csöppentem. A gyerekek megérkezéséig Marikával és Anikóval  próbáltuk szépítgetni a környezetet  és kitalálni az egyes tervbe vett játékok lebonyolításának ideális helyét.

Óvónői múltam nagy segítségemre volt abban, hogy gyorsan kapcsolatot tudjak teremteni a táborozó gyerekekkel. A programok szerintem változatosak voltak. Minden gyerek talált magának olyat, amire még évek múlva is szívesen fog emlékezni. Rám legnagyobb hatással a tanyán való látogatás és a falumúzeum szerű magángyűjtemény megtekintése volt. A figyelemfelkeltő "unatkozó" sarok létrehozása teljesen felesleges volt, mert unatkozó gyerek nem volt. Úgy érzem, hogy mind a hármunkat hamar elfogadtak a gyerekek és bizalommal fordultak hozzánk, ha valami gondjuk-bajuk volt.

Amilyen örömmel segítettem csinosítgatni a tábort, pénteken olyan szomorúan segítettem a táborbontásban. A búcsú ebéd és torta elfogyasztása után egymás után jöttek a gyerekek elköszönni és kivétel nélkül megkérdezték: jövőre találkozunk? Köszönöm, hogy elmehettem Beregdarócra és részt vehettem a 8. Gyerek Tábor mindennapjaiban.

Kecskés Elekné Ildikó
a Gyermek Team és a tatai Delfin csapat tagja.

• Előző
• Tovább

Tweet