Az Orient Express és Sanyi bácsi
- Kategória: Gyerek
- Találatok: 6129
Barla doktornő és Borsi Tivadar megint egy különleges tervvel rukkolt elő: már tavasszal javasolták, hogy szeptember 4.-én - a honismereti program keretében - nézzük meg a Vasúttörténeti parkot, annál is inkább, mert ezen a napon itt lesz látható az Orient Express!
Mindenkinek beindult a fantáziája, Poirot felügyelő izgalmas nyomozásai kellős közepén láttuk már magunkat, ahogy a párnázott luxus kupék egyikében megtaláljuk az áldozatot…
Most vasárnap került sor erre a jó kis kirándulásra, a cég vezető munkatársaival.
Először sorra jártuk a hatalmas park területén a régi híres vonatokat, Horthy Miklós, Ferencz József patinás utazó eszközeit, láttuk az Ezüst Nyíl kormányzati luxus vonatot is, Bagosi József tárlatvezető fáradhatatlanul, szívvel-lélekkel magyarázott.
Volt ott régi ”diszkó kocsi” , amit előszeretettel bérelnek ki ma is a fiatalok, fapados és párnázott nosztalgia kocsik , láttuk a ’44-ben gyártott Hargita Motorvonatot is.
De nem csak bámészkodni lehetett, kipróbálhattuk a hajtányozást is, méghozzá párhuzamos pályákon kettőt is egyszerre, így aztán – milyen is a „Nahrinos” – rögtön verseny lett belőle. Varga Gyuszi még a vérét is adta a győzelemért, az ujján lévő horzsolást Harsányi dokinő azonnal fertőtlenítette a táskájából hirtelen előkapott Kézgéllel, amit Gyuszi diszkrét ordítással nyugtázott. Viszont tény, hogy az akciót egyetlen baci sem élte túl…
Ezután következett a diesel mozdony vezetése, persze felügyelettel és irányítással. Hatalmas - 30 km-es – sebességre sikerült kapcsolni, dudáltunk is – vagy sípoltunk? – lelkesen, vég nélkül, nehogy elüssünk valakit ebben az őrült száguldozásban!
Ebéd után lehetett felszállni az Orient Expressre, áhítattal nézegettük a történelmi levegőt árasztó luxust, kanapékat, csodás fürdőszobát, intarziás falakat. Hallottuk, hogy erre a vonatra már jövőre is betelt minden hely, pedig az Isztambulig tartó utazás nem olcsó, 2 millió Ft!
Hát, ha lemaradtunk, lemaradtunk...
Annál nagyobb élvezetet találtunk a kerti vasutazásban, amit leginkább egy tornatermi lócához lehetett hasonlítani. Lovagló ülésben helyezkedtünk el a 6 fős kocsin, amit egy pici kis mozdony húzott, parányi sínen, mozdonyvezetővel „felszerelve”.
Az egyik kocsi rögtön megtelt, el is indult, a mi tárlatvezetőnk megnyugtatott, hogy rögtön jön a másik, amit a 80 éves Sanyi bácsi vezet.
-Hűű, ez szép, ilyen korban még dolgozni!!! Vártuk is Sanyi bácsit, hogy vajon ebben a melegben hogy bírja?
De végül nem Sanyi bácsi gurult be a következő kerti vonattal. A mozdony mögött egy világosbarna hajú, szálfaegyenes „fiatalember” ült.
-Ja, akkor ő még sincs most itt, hát, nem csoda, mi is jó fáradtak vagyunk már ebben a melegben! – állapítottuk meg.
-De igen, ő a Kovács Sanyi bácsi!- győzködött bennünket a tárlatvezető.
-Na de, akkor meg, nem 80 éves! – hitetlenkedtünk továbbra is.
-De igen, múlt héten tartottuk a születésnapját – válaszolta Bagosi Józsi.
Így aztán, a vonatozás közben fél szemmel folyton csak azt lestem, hogyan létezik ilyesmi?
Szóval, nagy élmény volt az összes látnivaló, nálam mégis a pálmát az ötvenesnek kinéző Sanyi bácsi vitte, innen is szívből üdvözöljük őt!
És javaslom, gyúrjunk erre mindannyian!...
Szeretettel: Tihanyi Edit
