Nem szégyen és nagyon hasznos! (a láb mindig kéznél van)
- Kategória: Gyerek
- Találatok: 6011
Ki ne ismerné ezeket a „bölcsességeket", hogy „szégyen a futás, de hasznos" vagy a „hosszútávfutó magányossága"?
Tudom, a szégyen szót más értelemben használjuk ebben a kifejezésben, de 10-15 éve még nagyon furcsán néztek a városokban is az utcán futókra. A kisebb településeken pedig ma is furcsállják, ha valaki hobbiból fut egy fél órát. Különösen furcsállják, ha ezt egy középkorú vagy épp idősödő hölgy teszi. Pedig a futás - no és persze minden sportmozgás - rendkívül hasznos.
Mi jellemző úgy általában a magyarokra? Sokat - vagy inkább - rengeteget eszünk, finom zsíros és erős magyaros ételeket, előtte - utána mindig kell egy kis alkohol, dohány, meg szundikálás, mindez sok kávéval fűszerezve. A többség élete során folyamatosan hízik, 3-5 évente egy-két számmal nagyobbra cseréli a ruhatárát.
A mozgás - értsük alatta a sportmozgást - ismeretlen fogalom a népesség 85-90%-ának. Ismerjük viszont a túlsúlyt, a magas vérnyomást, a magas cukorszintet, a láb és ízületi problémákat, a rengeteg gyógyszert. Mi magyarok 8-10 évvel korábban halunk meg és 10-12 évvel kevesebbet élünk egészségben, mint az európai unió polgárainak a többsége. Mi magyarok gyorsan elfogadjuk, ha valaki kövér, dohányos, iszákos és még a lépcsőn is nehezére esik felmenni. Csodabogárként tekintünk a fitt és fiatalos, rendszeresen sportoló 40-50-60 évesekre.
Az egészséget nem tekintjük olyan alapértéknek, amit óvni és ápolni kell! Szervízeljük az autóinkat, karbantartjuk a lakásunkat, de nem törődünk a testünkkel!
Miért? Miért nem fontos a fittség?
Változtatni nagyon nehéz, de megéri. Fel kell állni a fotelból és meg kell találni azt a sportot, ami örömöt ad. Én a futás pártján állok immár 26 éve. A futáshoz nem kell tehetség, bármilyen szinten élvezhető. Aki nem tud focizni, kimarad a csapatból, a kosárlabdát be kell dobni, a teniszlabdát át kell ütni a szemben lévő térfélre. Aki fut, akár gyorsan, akár lassan - bármilyen szinten élvezni tudja a mozgást.
Bárhol és bármikor lehet futni, társakkal vagy egyedül. Nem kell uszoda, pályabérlet, drága felszerelés, csak akarat. Igaz, ezt nem lehet sportboltban megvenni, ennek belülről kell fakadni. „Nincs nekem erre időm!" - szól a legnagyobb kifogás. Heti háromszor 40-50 perc futás már csodákat tesz. Egy hét 168 órából áll és ebből kellene maximum 3 órát találni. Aki akarja, megtalálja! Az első néhány hét után a futás örömöt okoz. A legkisebb - korábban elképzelhetetlen - teljesítmény is magabiztosságot ad.
Évente pár százezer magyar éli át ezt a közösségi élményt, amit egy „futóverseny" ad. Felkészülés a kiválasztott távra, sok ezer ember közös rajtjának magasztossága, a célba érkezés öröme. Ezért népszerűek ezek a „versenyek", ahol együtt indul a 6 éves és a 80 éves, a magyar bajnok és kezdő, a cingár és a nagyon kövér.
Ezek az események erőt adnak a hétköznapok edzéséhez, a motiváció fenntartásához, egy egészségesebb és teljesebb élethez.
Egészséges táplálkozás, sportolás, stresszkezelés a 3 alappillére a teljes és örömteli életnek. Akihez ez a pár sor eljut, már elindult egy jó úton, de én biztatom a mozgás, a futás megismerésére is.
Kocsis Árpád, amatőr futó