BORSIKAFŰ, AZ ISTENEK ELEDELE

A borsikafű (Satureja hortensis) az ajakos virágúak, vagy más néven az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába, a mintegy 200 fajt számláló Satureja nemzetségbe tartozó fűszernövény.

A magyar népnyelv borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csombor bors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén neveken is ismeri.

Dél-, Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában honos növény, Európa több részén termesztik, de elvadulva is találkozhatunk vele.

Alacsony, 20–50 cm magas, bokros, erősen elágazó, fényigényes, szárazságot is tűrő növény, apró lila virágokkal, és szürkészöld keskeny, hosszúkás levelekkel. Lilásrózsaszín virágait júliustól-szeptemberig hozza, kedvező termőhelyen (napos, meleg helyen) virágos hajtásai a bazsalikomhoz hasonlóan, akár kétszer is begyűjthető. Virágzás idején sarlóval vagy kaszával az alsó elágazásnál vágjuk.

A levágott friss növénytömeget - szellős helyen kiterítve - azonnal szárítani kell, többnyire csokrokba kötik és tövével felfelé felakasztják, majd szárítás után a növényt lemorzsolják és rostálják.

Vetéskor szokták a babbal felváltva ültetni, így természetes növényvédelmet biztosítanak, a csombor védőhatását¹ is kihasználva. Talaj- és termőhely igénye a majoránnáéval egyező, de annál kevesebb öntözéssel is beéri. Téli időszakban cserépben, ládában, fűtött helyiségben is nevelhetünk borsfüvet.

Már az ókorban az istenek eledelének tartották igen erős illata miatt, az arabok és a perzsák is tudták, hogy mennyire sokoldalúan lehet használni a konyhában. A borsikafüvek egyik alfajának, a Satureja thyba-nak² az ókori görögöknél volt nagy keletje, mert ezzel ízesítették a helyi borokat.

Térségünkben az ókori rómaiak tették ismertté. Vergilius³ azt írta a csomborról, hogy a legaromásabb zöldfűszer. Előszeretettel használták, s mert úgy tartották, hogy a szatírok gyógynövénye (latin neve is innen származik: satureja), ezért nagy meggyőződéssel, és igen gyakran alkalmazták szerelmi kötésekhez, bájitalokhoz és mindenféle szexuális zavar kezelésére.

Pár évszázaddal később Shakespeare is megemlékezett róla. Az első angol telepesek is borsikafüvet ültettek az új világban kertjeikben, hogy emlékeztesse őket az óhazára, valamint hogy kezelhessék vele a gyomorbántalmaikat.

A 16. századi füvészkönyvek is említik, mint fűszer-, és gyógynövényt. E leírások szerint vászonzsákba varrva, a levendulához hasonlóan molyirtóként is használták.

A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan frissen és morzsolt állapotban (Satureiae herba) fogyaszthatjuk.

A levél - ezt használjuk fűszerként-  magas illóolaj (főként karvakrol) tartalmú, cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz, antioxidatív-, antibakteriális- és gombaölő.

Ezért a tulajdonságáért érdemes a nehezebb káposzta és babételeket⁴ fűszerezni vele, mert csökkenti azok negatív hatásait⁵. Külön értéke, hogy azok is fogyaszthatják, akik egészségi okokból erős fűszerektől tartózkodni kényszerülnek - borspótlásra ajánlják.

Gyógyhatása emésztést-elősegítő, fogyasztó és enyhén vérnyomásemelő hatású, gyomorerősítő, gátolja a felfúvódást, étvágygerjesztő és görcsoldó hatással bír. A füveskönyvek szerint a friss, szétmorzsolt hajtások enyhítik a rovarcsípések okozta fájdalmat, a belőle készített kenőcsökkel horzsolásokat és kiütéseket kezeltek, kihasználva a növény antiszeptikus és antibakteriális tulajdonságait. A gyógynövényből nyert olaj bőrnyugtató, gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően ma is gyakori alapanyaga a kozmetikai termékeknek (fogkrém, szappan), sőt a borsikafű olajjal, különféle italokat, gyomorkeserűket, vermutokat ízesítenek, mert jó hatással van a gyomorra.

Teája enyhén emeli az alacsony vérnyomást, segít felfúvódás, bélhurut, hasmenés esetén, valamint torokfájáskor, köhögés ellen is használhatjuk, gyomorerősítő, étvágynövelő és görcsoldó.

Túladagolásakor a csípősségen túl a keserű íz dominál.

Várandósok számára mérsékelt fogyasztása javasolt.

Jellegzetes, borsra emlékeztető, de annál kevésbé csípős, fűszeres illatú- és ízű növény, mely érdekes aromája miatt kedvelt fűszer, főleg Erdélyben, de a világban általánosan elterjedt. A levelekkel húsokat, hurkát, kolbászt és mártásokat ízesíthetünk, de nagyon jó és klasszikus kísérője a savanyú- és fejes káposztából készített ételeknek, a babos, gombás, krumplis ételeknek is, valamint gyakori eleme a pácoknak, jól kiemeli a halak, a tojásos ételek, a sajtok ízét. Dél-Franciaországban kecskesajtot pácolnak borsikafüves szószban.

A zöldségek közül a legjobban a paradicsomhoz illik, érdemes kipróbálni paradicsommártásokba, de a cukkínihez is ajánlom. Az olaszok gyakorta készítenek olyan fűszerkeveréket, amelyben a kakukkfű, az oregánó, a majoránna és a zsálya mellett a borsikafű is szerephez jut.

Kedvelt nyári főzelékem, a csomboros káposzta (kovászolt nyári káposztából).

Nyári káposzta receptem, ahogy a kövesdiek főzik  

• Hozzávalók:
  1 kg kovászolt káposzta (a legyalult káposztát, úgy fűszerezve, mint a kovászos uborkát, üvegben, kenyérrel/krumplival a teraszon, napos helyen elkészítem előre, majd hűtőben tárolom)
• 75 dkg pulykacomb kockázva (lehet mell is)
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 3 gerezd fokhagyma / Nahrin fokhagyma, ízlés szerint: én 3-szor rázom meg az asztali szórót
• pirospaprika
• Nahrin Tengeri algás fűszer só, vagy amikor szárnyas fűszer
• 2 teáskanál borsikafű a szárítottból, a frissből kevesebb kell
• 2 babérlevél

Elkészítés

A hagymát olajon megdinsztelem, a kockára vágott húst kifehérítem rajta, majd paprikázom, fokhagymát adok hozzá, lefedem és párolom, ha kell egy kis vizet öntök alá. Amikor puha a hús: Tengeri algás fűszer sóval ízesítem, a káposztát ráterítem a tetejére a levével együtt, majd megszórom borsikafűvel, mellétűzöm a babérleveleket, összeforgatom a hússal. Lefedem és takarékon főzöm, kuktában kb. 25perc. Amikor megpárolódott a káposzta, félreteszem, dunsztolom, reggelig így hagyom. Tálaláskor tejföllel gazdagítom.

További receptek csomborral >>> http://www.mindmegette.hu/kereses/csombor/

Pilisszentiván, 2017. február 02.

Szeretettel

Berecz Ildikó
Az Életfa Program Honismereti-
és Kultúra szirmának vezetője

[1] antibakteriális- és gombaölő.

[2] Egy Trójához közeli faluról, Thybráról nevezték el.

[3] római költő (Kr.e. 70- 19)

[4] a német neve Bohnenkraut, azaz babfű.

[5] Felfújódást csökkentő 

forrás:

Romváry Vilmos: Fűszerek könyve
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények
Dános Béla: Farmakobotanika
http://terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/csombord.html
http://www.mindmegette.hu/csombor-borsfu-borsikafu-47242/
https://unnep.mentha.hu
https://kulinarisvilag.hu

• Előző
• Tovább

Tweet