Dr. Edit reményt adó levele Katinak

Kedves Edit!
Nem a hálátlanság miatt nem írtam, csak nem volt lelkierőm.
Barátnőmet eltemettük... nagymamám combnyaktörése, trombózisa és az, hogy a 96 év alatt még ilyet nem csinált nagyon megviselt, de ma már jobban van.
Akkor hívtalak benneteket, hogy mit szedjek, amikor mélyponton voltam, de már kicsit jobban vagyok.
Fogok fűszereket venni, mert régebben volt csak nem ismertem recepteket hozzá és kidobtam mikor lejárt a szavidő.
A honlapot is néztem, olvastam múltkor és megpróbáltam erőt meríteni belőle.
A cukkini levest nem főztem meg... még.

Nekem is van egy kedvenc „edényem” a bambusz pároló.
Isteni párolt ételeket lehet benne készíteni, rizst, sárgarépát, cukorborsót, csemege kukoricát és finom fűszerekkel szuper lehet.
Évek óta nem vettem elő, de nem sokára elő fogom.

Üdvözlettel, Kati

Kedves Kati!
Köszönöm, hogy most írtál! Kicsit már lépsz ki a gödörből. Örülök, hogy viszont ekkor eszedbe jutottam! Aki itt él a Föld nevű bolygón, az kapja az ívet rendesen. Én mindig azt hittem, hogy csak az én életem olyan bonyolult, nehéz, de mióta emberekkel foglalkozom rájöttem, hogy elég nekem a saját keresztem. A többit lehet, hogy képtelen lennék vinni. Szóval amik veled történtek, azok borzalmasak, és mind küzdünk vele, csak szerencsére nem egy időben, így amikor mélyben vagy, akkor a másik nem és tud egy kicsit kifele húzni, ha Te is engeded már.
A gyászt nem lehet kikapcsolni, azt meg kell élni. Az a valaki nincs többé. Nekem magamban le kell zárnom azt a szálat, vagy áttenni másik síkra.
A Nagyit pedig támogatni kell, már olyan, mint egy csecsemő! Kiszolgáltatott, töri-zúzza magát. Talán ez a legnagyobb hála, amit egy életen keresztül tett érted, Te most visszaadod. Emberhez méltón, szeretetben élni az utolsó időket. Ezt ma csak nagyon kevesen kapják meg. Kivételes ember a Nagyi, és Te is, hogy megadod. Tudod, dönthetnél másként, de nem teszed.

Az Édesapám most januárban nagyon közel állt ahhoz, hogy egy banális hurutban eltávozzon az örök vadászmezőkre. Én mindent odavittem, ő mindent bevett, amit adtam és hála, már jár a fürdőbe. Azon gondolkoztam, hogy miért akarom ilyen görcsösen, hogy éljen??? Minden áron? Már ha nincs ereje akkor is?

Tudod mi villant be? Hogy pont olyan, mint amikor nem mondok nemet, hogy én se kapjak!!!! Vagyis azért csinálom, hogy egyszer, amikor én is pont olyan kiszolgáltatott, elesett, szerencsétlen leszek, akkor kapjam meg ezt a tiszteletet, törődést, mint amit én adtam. Mutatom a gyerekemnek, hogy lássa, mit kell velem tenni majd akkor. Én hogy szeretném… És talán ekkor átfordul az a kényszer, egy cselekvő szeretetté, már ne értem éljen, hanem magáért, amíg neki jó. Amíg akarja. Hiszen én sem szeretném, hogy muszájból legyek itt…

Vissza a jelenbe:
Kár, hogy a fűszereket kidobtad! Sokáig jók még utána. Nekem volt 2 évvel a garancia időn túli és az is jó volt még. Amikor rendelsz tudsz venni a szakácskönyvünkből! Az a csapat adta össze a kipróbált családi kedvenc receptjeit, ahova Te is tartozol!! Mennyei manNahrin, és Mennyei manNahrin 2. A szponzoraid is küldtek hozzá anyagot! Sőt, ha vannak jó ételeid, a Te receptjeidet is várjuk! Gyűjtjük a következőhöz. Hiszen bambuszpárolós nincs köztük!

Ha igazán töltődni kívánsz, gondolkodj el az Életfa Konferencián. De ha még jobbat akarsz, akkor csak ülj be a Gyerek Klubosokhoz rajzolni, játszani. Igen ezek a rendezvények azért is vannak, hogy feltöltsenek. Szépek, igényesek, jól szervezettek. Próbára tesz, hogy tudsz-e örülni más sikerének, tanulni lehet rajtuk… a lényeg, hogy más mint a világ amiben élünk. Ezért tud tölteni.

Én dolgozni megyek oda, de érted! Nekem jó az életem, imádom a munkám és le kell fogni, hogy ne dolgozzak annyit. És egészségileg is jól van most mindenki. Tudok mást, másokat tölteni. (A vezetők igazából dolgoznak ott, és segítenek másoknak, hogy kivehessék belőle a legjobbat, amit akarnak.)

Ha eljöttél, gyere oda hozzám, várlak egy ölelésre szeptember 21-én! (A következő november 16-án lesz, akkor is áll a felajánlás!)

Szeretettel: Dr. Edit

• Előző
• Tovább

Tweet