Történt egyszer, úgy a márciusi Igazgatói Találkozón, hogy megkérdeztem Lund Ovet, lehetne-e egy kis tavaszi túrát ejtenünk a 4 napos ünnepen. Szó- szót követett és már egy kisebb csapat fontolgatta, hogy milyen jó is lenne. El is neveztük Petőfi Sándor emléktúrának és március 15. lett a dátum.
Mondtam erre, mondtam arra, több ember is kedvet kapott, de a tett és a kedv más fán terem, így tízen indultunk útnak a temető sarkától. 16 kilométer, de alföldi terepen, éppen jó bemelegítés a tavaszi túrákhoz. Merthogy szintemelkedés csak 50m tehát tudtam, hogy túlélem.
Bővebben: Járt utat a járatlanért…
Végre eljött a várva várt nap! Mehetünk Zelemérre ismét! Hogy miért és hogyan, de szépen fogyott a létszám a hét elejétől. Gondolom megijedtek, hogy mindenki lábáról leszedem a cipőt. De nem, ez szabadon választott gyakorlat volt! Mindenki maga dönthetett róla, hogy hogyan jön.
Az Úristen is kedvezett nekünk, mert előző nap kieste magát az eső kedvére. Induláskor viszont kicsit sütött, kicsit fújt a szél, szóval igazi kiránduló idő lett. A szokásos helyről indultunk és békésen beszélgetve jutottunk el addig a pontig, amikor már fekete föld volt a lábunk alatt. Nagyon kellemes volt a talaj érintése. Kicsit melegebb volt, mint a levegő, pont kellemes.
Szóval az elején hárman kezdtünk neki, de végül is 5-en pucérlábaztunk a 12 főből. Nem rossz arány, ha azt nézzük, hogy ma már az a ritkaság, hogy valakin nincs cipő.
Bővebben: Pucérlábas Zelemér