A mi táncunk, napsugár csapat

Hogy honnan is indul a történet? Nos, felbuzdulva a 15 éves Just jubileumi találkozó sikerén, megpályáztuk csapatunkkal a 15 éves Életfa Program Jubileumi találkozó megrendezési jogát, amit miután elnyertünk, jött egy fantasztikus, megtisztelő felkérés Igazgató Úr részéről: hallassuk a hangunkat, mutassuk meg magunkat, táncolja a NAPSUGÁR CSAPAT az idei Vezetői Bálon a nyitótáncot! Örömmel mondtam igent, és folyamatosan dédelgettem, ízlelgettem a gondolatot, a lehetőséget. Számba vettem, mi is kell hozzá?

1. Egy lelkes Csapat!

2. Egy profi táncpedagógus

3. Kellő idő a tanuláshoz

A csapat adott volt. Azt tudtam, hogy milyen hatást szeretnék a táncunkkal a nézőkre gyakorolni, megálmodtam, hogy elegáns, korhű legyen valamilyen éles váltással, jelmezcserével, meglepetéssel. És azzal is tisztában voltam, hogy ehhez egy csalhatatlan ízléssel rendelkező, profi táncpedagógusra van szükségünk, aki tudja, hogyan, milyen táncokkal, milyen koreográfiával érhetjük el a megálmodott célt.

Nagy örömünkre a csapatnak is tetszett az alapötlet, mindenki hozzátett valamit, és megtaláltuk a táncpedagógust is, Seressné Jakab Ildikó személyében.

Mindezek mellé volt egy reményem. Hogy mi volt ez, amit ráadásnak, ajándéknak kaptunk? Olvasd el kedves olvasó a résztvevők élménybeszámolóját, és rá fogsz jönni. Mindenki, egymástól függetlenül emeli ki a jelentőségét... Egy vezető legnagyobb örömét: a csapatszellem erősödését kaptuk!

Köszönöm Nektek, akik vállaltátok az áldozatokat, a munkát, és a vele járó sok-sok örömöt!

Köszönöm, hogy úgy tudtuk együtt szórni a sugarainkat, hogy mindenkinek jutott belőle, hogy szívet melengettünk, szórakoztattunk, nyomot hagytunk magunk után.

Ove nevében is: Ildikó

Íme a beszámolók:

Advent van. A lelkünk megtelik odaadással és még több szeretettel. Egy lelkes kis csapat Szilágyi Ildikó vezetésével, arra vállalkozott, hogy olyan ajándékot adjon a JUST-NAHRIN VEZETŐI BÁL résztvevőinek, amit nem lehet megvásárolni, de benne van a szívünk és a lelkünk.

Az álom valóra váltása igen sok munkát és kitartást igényelt. Időt és fáradtságot nem ismerve, a kezdeti csetlések-botlások ellenére töretlen lendülettel haladtak előre a céljuk felé.

A közös "Mű" napról napra látványosabb lett, amiben ők is igen nagy örömüket lelték, és nőttön-nőtt az izgalom, a várakozás, hogy az ajándék milyen fogadtatásra talál.

Gyermeki izgalommal várták a Nagy Napot, amikor átadhatják a többieknek ajándékukat. Megtörtént a csoda, az álom valóra vált. A Napsugár Csapat ezen az estén valóban fényt hozott az öreg esztergomi vár falai közé. Csak úgy szórta magából a szeretet-sugarakat, megérintve minden jelenlévő lelkét. Vidámság és öröm áradt mindenhonnan. Napsugár Csapat! Annyira szerethetőek vagytok együtt és külön-külön is. Nagyon büszke vagyok rátok, profi módon helytálltatok! Nagyon hiányozni fogtok nekem!

Seressné Jakab Ildikó

Táncpedagógus

Történt velem, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy Thália bálra vettem egy charleston ruhát. Szerénytelenség nélkül mondhatom, sikerem volt benne. Aztán telt múlt az idő, és én azt a ruhát megőriztem a kellemes emlékkel együtt. Nyáron egy nagyon fontos évforduló kapcsán elővettem, és használtam a csodaruhát.

Milyen érdekes az élet! Pár hónappal később, egy klub alkalmával megtudtuk, hogy Igazgató Úr Szilágyi Ildikó és Lund Ove csapatát, a mi csapatunkatkérte fel arra, hogy a Vezetői Bálon nyitótáncot táncoljon.

Mondanom sem kell, hogy a meglepődés után záporoztak az ötletek. Valami elegánst, de egyben meglepőt, és mulatságosat szerettünk volna. Ehhez még párosult egy tündéri táncpedagógus, Jakab Ildikó személyisége, aki az igényeket felmérve kitalálta, hogy az eseménynek és a helyszínnek megfelelő színvonalas műsorral tudjunk fellépni. Így esett a választás a reneszánsz Pavane táncra és egy éles váltással a charlestonra. Ez a tánc hűen tükrözi a bennünk rejlő játékosságot, lazaságot, szexisséget.

A próbák során elmondhatom, hogy még jobban összekovácsolódott a kis csapatunk. Rengeteg munka, móka, kacagás volt a közel 2 hónap alatt!

Páratlan, ahogy magunkra vállaltuk a plusz feladatokat. Voltak, akik termet szereztek, hogy tudjunk hol próbálni. Mások ruhaanyagokért, harisnyákért rohangáltak, volt, aki a fiúknak szerzett kalapokat.

Volt, aki a fáklyákat hozta. Szóval elmondhatom, hogy itt is igazi csapatként működtünk!

A bálon nagy sikerünk volt, én nagyon jól éreztem magam, csak azt nem tudom, hogy melyik ruhámat tegyem most el emlékbe, hisz soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükség?!

Ui: Hálás köszönet a férjemnek, aki a sok-sok elfoglaltsága mellett vállalta, hogy táncol velem a bálon.

Üdvözlettel: Héjasné Bedő Erika

Újra bebizonyosodott számomra, hogy a közösen elvégzett feladatban teljesen más területről, érdeklődési körből érkező emberek, mennyire egymásra tudnak hangolódni. A közös felelősség, a próbákon megélt élmények felülírják a különbözőségeket. Ugyan úgy mint a gyerekek, képesek voltunk átadni magunkat a játék, a gyakorlás élményének. Fontosakká váltak a másik lépései, reakciói, a kézmozdulatai. Ezáltal mindenki megmutatta az igazi arcát mennyire tud a közösség hasznos tagja lenni, ki hogy tudja a saját egyéni érdekeit alárendelni a csapat érdekeinek. Ha valakit meg akarsz ismerni, iratkozzatok be közösen egy tánciskolába!

Üdvözlettel: Héjas Csaba

Egy októberi Klubfoglalkozáson Szponzorunktól, Szilágy Ildikótól érkezett egy felkérés, miszerint  az Esztergomban tartandó Vezetői Bálon a mi csapatunk, a Napsugár csapat adhatja a nyitótáncot és nagyon szeretné, ha mi is részt vennénk benne. Örültünk a felkérésnek, hiszen feleségemmel, Mónikával mi nagyon szeretünk táncolni, ha a tudásunk nem is „FRED ASTAIRE-i”. Várakozással telve mentünk az első próbára, ahol megismerhettük tánctanárunkat  Jakab Ildikót, aki nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélt a táncról, a próbákról, úgyhogy a maradék félelmünket is legyőzve néztünk az elkövetkezendő hetek elé. Nem mondom, hogy néha nem voltak hullámvölgyek a próbák alatt, de oktatónk és a CSAPAT ereje mindig túllendített rajta. Próbáról próbára többet tudtunk és egyre élvezhetőbb lett a mi számunkra is. Sok vicces jelenetben volt részünk, ahogy megtanultunk egy-egy lépést, amikre visszagondolva most is nevetünk. Esztergomban, a várban egy csodálatos helyen láttak vendégül minket, ahol a hely hangulata, történelme, mindannyiunkat megérintett. Nagy izgalommal készültünk az előadásra, az öltözőben még az utolsó próbákat tartottuk, memorizáltuk a legnehezebb lépéseket. Kezdésként egy reneszánsz táncot a PAVANE-t táncoltuk, ami a hely múltjához volt méltó, majd egy robbanásszerű váltással a 20-as éveket idéző Charlestonba csaptunk át. Fergeteges sikerünk volt, mindenki nagy elismeréssel szólt róla. Mi egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, ahol nemcsak a tánctudásunkat csiszolhattuk, hanem olyan embereket ismerhettünk meg és dolgozhattunk velük heteken keresztül, akiket soha nem felejtünk el.

Szerencsi László és Agócs Mónika

Kedves Ildi és Ove!

Még most is nagyon jó szívvel és örömmel tudok visszaemlékezni a szombati vezetői bálra. De nem ám csak a bálra, hanem az odáig elvezető útra is. A táncpróbák hangulatára, a kezdeti csetlő-botló lépésekre, a viccelődésekre, poénkodásokra, az adott helyzetkomikumból fakadó önfeledt nevetésekre, és nem utolsó sorban a tánctanárnő Ildikó végtelen türelmére, bíztató, dicsérő szavaira, kedvességére, simulékonyságára. Még most is beleborzongok amikor a lépcső tetején álltunk, készültünk a táncra, úgy izgultunk mint a gyerekek, hevesebben dobogott a szívünk, akartuk nagyon a sikert! És a sok gyakorlásnak, munkának meglett az eredménye. Úgy érzem ez a pár hét igazán csapatépítő időszak volt számunkra!

Kedves Napsugár Csapatunk: NAGYON JÓ VOLT VELETEK!!! Kedves Igazgató Úr: köszönjüka lehetőséget!

Puszi: Magyarné Judit

• Előző
• Tovább

Tweet