Ötvenen túliak találkozója 2012 február
- Kategória: Csapatépítés
- Találatok: 5438
Újabb rendezvényéhez érkezett az Ötven túliak klubja. Immáron a negyedik összejövetelen vagyunk túl és örömmel látjuk az emberek érdeklődését, valamint egyre több új vendéget, tagot köszönthetünk.
A terem pillanatok alatt megtelt, az emberek jókedvűen és derűsen érkeztek.
Marika, a nagyon gondos háziasszony már órákkal a kezdés előtt sürögve-forogva készítette a finom Nahrin falatokat és itókákat. Persze nem maradhatott el a jó forró Isotea sem, ami most mindenkinek jólesett.
Jómagam pedig fogadtam a vendégeket és közben azon izgultam, hogy a mai estével meg lesz e mindenki elégedve.
Sokan a kezdettől fogva itt vannak, és ami a legfontosabb, hogy mindenki hozott magával valakit, valakiket. Nyilvánvalóan ez a cél!
Ezután érkezett Varga Gyula, az Életfa Program hálózati vezetője, így minden készen állt a kezdéshez, ami az esténket illette.
Majd ezután felhangzott a jól ismert Életfa himnusz, és köszöntésem után két törzsvendég interjúvolásával indult az esti program. Ők elmondták, hogy miért jó a kezdeményezésünk és azt is, hogy mit szeretnének majd programként hallani a folytatásban.
Mivel semmilyen korosztály nincs kirekesztve, így Marika lánya is beszélt arról, hogy miért fontos, ha valaki a harmincas éveiben is megtalálja értelmét klubunknak.
A szakmaiság ifjú mestere, aki nem más Gyuszi, magasröptű előadásával és megnyerő humorával beszélt színesen a csontritkulás veszélyeiről és megelőzéséről a Nahrin tükrében.
Népszerűségét csak növelte a különleges Chi-kung megtartása a vendégeink bevonásával. Erre különösen igényt tartanak az ide látogatók, mert úgy gondolják, hogy a mozgás elengedhetetlenül szükséges az egészségünk megőrzését illetően.
A mozgás programja farsangi tánccal folytatódott és az ilyenkor elmaradhatatlan fánk pillanatok alatt elfogyott.
Ahogyan önfeledten táncoltunk és néztem a vendégek arcán a felszabadultságot, úgy érzem, hogy sikerül elfeledtetni velük a mindennapi problémáikat.
Ha végre rájönnek és rájövünk arra a felismerésre, ami bennünket egy „új kor" felé visz, vagyis kilépünk egy pillanatra az internet és a televízió fogságából, így képesek leszünk egymást őszintén szeretni, tisztelni és nem utolsó sorban egymást elfogadni.
{joomplucat:5 limit=4}
Ezt kívánja Eördögh Sándorné Gizi és Zsírosné Marika
