Nahrin Basico terméktapasztalat

Előszó

„Aki kér, annak adatik." Mindig élvezettel kérdezem a regisztráltjaimat, hogy melyik terméket használják, mi a tapasztalatuk. Legutóbb a Basico rejtelmeiről nevetgéltünk, mikor eszembe jutott, hogy jó lenne leírni, hogy milyen bevételi formák vannak. Örömömre rögtön igent kaptam. És láss csodát, másnap reggel ott volt a gépemen ez a fantasztikus írás! Kapcsolatunk még a főiskolás évei végén kezdődött. De van ami azóta is összeköt: a minőség iránti vágy, és a szeretet! Örömmel ajánlom Fábián Marianna írását az emberi lélek fejlődéséről és a Basicoról!

Dr. Harsányi Edit

BASICO – TERMÉKTAPASZTALAT

„Nincs nekem semmi bajom!" –

Előzmények

Néhány éve még:

Péntek van!!! Na, csajok rendeljünk egy kis finom borocskát. Mennyit!? Fél litert, de hát hárman vagyunk. A következő adagot mikor kérjem ki, öt perc múlva? Na, ugye. Akkor legyen egy literes kancsóval inkább, másfél óra és úgyis kezdődik a koncert. Addig meg még oda is kéne érni a helyszínre. Egy kis séta, na meg vagy 7-8 megálló villamossal... Elég lesz egy liter? ... Jaj, de ég a gyomrom!

Nem vagyok-e ideges? Á! Csak a szokásos, már megint két ember helyett dolgoztam és kicsit újra vontak le a fizetésemből. Hogy kivel kiabáltam az előbb? Csak a szokásos napi beszélgetésemet folytattam a „kedves főnökúrral".

Napjainkban:

Bort már nem tudnék inni, (nem is akarok), mert felpuffadok egy kortytól is. Ha mégis megteszem és lecsusszan valahogyan azaz egy kortyocska, akkor a hasam önálló életformát képvisel, aki merőben érdekes kotyogó, morgó, nyöszörgő hangon tudatja világnézetét velem és szűkebb-tágabb környezetemmel.

Kellemetlen. Bor kilőve.

Már máshol dolgozok. Stressz csökkentve.

Ég a gyomrom. Nem gond, eszek egy kicsit, majd az segít... A fene egye meg, a mosásban összement ez a nadrág... Üres a gyomrom. Szénhidrátot ide, de gyorsan! Fincsi fehér zsömle és a hasfájás el is múlt. Remek! Kinek kell csodaszer, ha egy kis zsömlécske ilyen trükkökre képes. És milyen finom! És milyen olcsó! Mikor is ettem meg? Hmm még csak egy órája. „Ráküldöm" még azt a felet, amit Gabi meghagyott. Úgysincs itthon, tehát nem kell neki... Már megint ég a gyomrom.

Gabi! Velem minden rendben. Köszönöm jól vagyok. Ja, hogy az a hang? Csak a gyomrom... megint... Már teljesen hozzászoktam. Tényleg kedves tőled, de nincs szükségem semmire.

A „most"- hoz nagyon közel:

Gabi! Légy szíves most már vegyünk Basicot, mert tudom, hogy az segítene. Miért kérdezed? Hát persze, hogy enni fogom, ha már megvesszük. Igenis ittam a méregtelenítő teát is! Csak direkt hagytam ki napokat, hogy tovább tartson, és ne kelljen olyan sűrűn venni. Nem, nem felejtettem el, hogy nekünk ilyen is van, csak spórolni akartam vele...

Ízlelőbimbók! Most pihenjetek!

Hát jó, hát jó, hát jó! Ha már megvettem ezt a fehér porból való izét, akkor ne csak polc-dísz legyen. Lássuk csak: napi kétszer két gramm belőle és máris jobban érzem magam, a sav-bázis egyensúly helyreáll, nem fog fájni a pocakom... (leküzdöm a tériszonyomat, új nyelveket tanulok meg, különleges újonnan szerzett szuperképességem segítségével megváltom a Világot). Szóval napi kétszer két gramm, az két csapott teáskanál. Még vállalható.

Fúj! Ez meg micsoda? Mi ez az íz?! Ezt én még egyszer meg nem eszem! Brrr. Borzalmas! Kiráz a hideg! Ajjaj, jobb, ha gyorsan rászokom az alkalmazására, mert Gabi már elkezdte enni. Ne! Akkor nekem nem marad, és akkor mitől leszek jobban.

Na akkor nézzük mivel tehetnénk tűrhetővé ezt az érdekesen szörnyű ízt! Tea. Nem vált be. Víz. Soha többet. Narancslé. Nem rontom el a Basico-val. Kakaó. Együtt valami egészen különlegesen förtelmes. Tej. Tűrhető. Akkor ez lesz.

Másnap:

Gabi: Bevetted ma a Basicot?

Én: Mikor? Reggel vagy este?

Gabi: Reggel?

Én: Akkor sietnem kellett és nem volt rá időm, mert tudod, nagyon későn tudtam csak kimászni az ágyból, az Iso-tea is elfogyott, így utána sem ébredtem fel igazából és már indultam is dolgozni és...

Gabi: És este?

Én: Még nem, de éppen most akartam csak nagyon nehezen veszem rá magam, mert tudod pocsék az íze. De akkor már megyek is és megeszem, ne idegeskedj!

Gabi: Neked lenne jobb, ha ennéd!

Másnap reggel a Basico dobozostól a tányéromban várt. Kénytelen voltam megenni a reggeli adagot, és muszáj voltam aznap jól érezni magam.

Néhány nappal később a szokásos „Ma ettél már Basico-t?"- kérdés és a szokásos magyarázkodás után, hogy miért nem:

Gabi: Próbáld meg úgy, hogy beveszed egy kiskanállal és gyorsan iszol rá vizet.

Én: Nem.

Gabi: Így nem érzed annyira az ízét és sokkal gyorsabban lemegy.

Én: Nem veszem be vízzel.

Gabi: Akkor igyál rá tejet, de vigyázz, hogy ne vegyél közben levegőt, mert akkor mellé szaladhat... Na, akkor kipróbálod?

Én: Minden vágyam!

A végkifejlet

Bevettem. Nem nyeltem félre. Azóta is így eszem. Minden nap (van, hogy nem mindig kétszer, de igenis, van, hogy kétszer is).

Ja! Nem mondtam? Egyébként sokkal jobban vagyok. (Gondolom, most mindannyian megkönnyebbültetek.) Ritkán puffadok (csak, ha elfelejtem bevenni). Kellemes mellékhatásként nyugodtabbnak is érzem magam.

Tanulság:

Ne hagyd magad befolyásolni, tarts ki a véleményed mellett és élvezd, hogy neked van igazad, te nyertél (csak nem vagy jobban, de ne zavarjon). VAGY hallgathatsz azokra, akik neked jót akarnak. Ki tudja, lehet, hogy igazuk van. (Ki tudja? Ritkán előfordulhat.)

Ja, és örülök hogy vagy, Basico!!

Fábián Mariann

• Előző
• Tovább

Tweet