AZ ÉN SVÁJCOM

Sokadik alkalommal készülődtem gyermeki kíváncsisággal a svájci jutalomútra. Gyakorlott utazóként is már napokkal hamarabb kezdtem a pakolást, terveztem a ruhatáram és a legfontosabb holmik már útra készen sorakoztak az indulás előtt. 20-an keltünk útra az 5 napos jutalomútra és mi mindannyian összesen 100 nap élménnyel gazdagodtunk! Nem is hiszem, hogy össze lehetne adni és le lehetne jegyezni ennyi kalandot, újdonságot és szépséget.

A Just szívébe érkezve nem kisebb meglepetés ért bennünket, mint az új gyár látványa. Ami nem mellesleg jelenleg ebben a kategóriában a világ legmodernebb gyára. Mégis haza érkeztünk, minden olyan otthonos és nyugodt volt. Walzenhausenbe csak egyszer kell elmennie valakinek és máris tudja, hogy ide vissza szeretne jönni. Most sem gondolom másként. Mindig ér újdonság, a múzeumban megint megcsodáltam az ereklyéket és igyekeztem minden illatot és az egész hangulatot elraktározni. Milyen csodálatos az egész Bódeni-tóra látni verőfényes napsütésben!

Amikor először voltam Svájcban –akkor még buszos úton- ellátogattunk Mainaura, a virágszigetre. Ez Németország területén van, hajóval közelítettük meg. Alig vártam, hogy ott legyek! Elképesztően nagy kaland ezt a szigetet bejárni, a rózsakert és a pálmaház mellett engem a pillangóház varázsolt el ismét. Az orchideákkal teli házban szállnak föl-le a békés pillangók és a szerencsések megélhetik azt a varázslatos pillanatot, hogy rájuk szállnak és ott időznek egy darabig. Itthon azóta az ott vásárolt nyakláncomban gyönyörködöm és nosztalgiázom.

Alföldi lányként mindig elvarázsoltak már a kis dombok is. Viszont szinte leesik az állam, amikor egy svájci hegyre feljutok, most is így volt. A Santis több, mint 2500 méter magas, lenyűgöző hegy. A felvonó svájci pontossággal szinte felreptet bennünket a az ég felé. Már fent is vagyunk, ahol kitárul elénk az egész világ, aztán a következő pillanatban a felhő eltakar mindent és ez így váltakozik percről percre. Nagy lélegzetet kell vennünk, hiszen ritkán kóstolhatjuk meg a hegyi levegő sajátos ízét.

Szinte hihetetlen, hogy 5 napon keresztül verőfényes napsütést kaptunk. Az esernyőt ugyan mindenhova vittem magammal, de csak az utolsó napon kellett pár percre használni, amikor már a reptérre indultunk. Viszont előtte nem az esőtől, hanem a híres Rajna-vízeséstől lettünk vizesek. Már távolból is impozáns látványt mutatott, de leginkább akkor vált emlékezetessé, amikor hajóval megközelítettük és közvetlen az aljánál tudtunk megpihenni. Ha figyelmesen nézted a vízzuhatag alját, akkor a kis halak csak úgy fickándoztak. A vízesés összegyűjti a fontos tápanyagokat a halaknak, így örömmel élnek sokan ezen a helyen.

Még megannyi élményt lehetne mesélni és képet mutatni… Mégis legfontosabbnak tartom, hogy megköszönjem, hogy részese lehettem ennek a csodálatos utazásnak. Nagyon jól éreztem magam, igazán feltöltő és lelkesítő volt minden perce. Köszönöm mindenkinek a vidám perceket és itt szeretném megköszönni külön is barátaimnak, Berecz Ildinek és Nagyházi Marikának azt a rengeteg bolondságot és kacagást, amivel megörvendeztettük egymást ismét.

Szeretettel:
Karasszon Eszter

• Előző
• Tovább

Tweet