A LEGFIATALABB ÉLETFÁS A PARTNEREM

Remek hétvégén vagyunk túl. A konferencia ismét fantasztikus volt! De ez a mostani számomra igazán különleges volt. Hogy miért is? A konferencia legfiatalabb résztvevője volt a „partnerem”. Mindenki nagy meglepetésre 2,5 hónapos kisfiammal, Dénessel érkeztem. Joggal kérdezed, ő mit keresett ott. Elmesélem.

Már több mint egy éve aktívan részt veszek az Életfa rendezvényeken. Még egy klubot sem szívesen hagyok ki, mert nagyon szeretem az Életfa családomat. A szeptemberi konferenciára nem tudtam elmenni, hisz az élet egyik legcsodálatosabb dolgán voltam túl, megszületett kisfiunk, aki már második gyermekként érkezett családunkba. Így próbáltam beleszokni a kétgyermekes anyuka szerepébe. Azonban lélekben én is ott voltam.
Ám a konferenciáról hazafelé Skripek Marcsi felhívott. Jót beszélgettünk, és elmesélte, hogy ő már volt olyan konferencián, ahová egy kisgyermekes anyuka is elment. A hátsó sorban nem zavart senki.
Ezen beszélgetésen felbuzdulva, eldöntöttem, hogy a következő konferenciára én is el fogok menni. És mikor máskor, hisz most még eszik, alszik, a babakocsin, illetve a kezem kívül nem kell neki nagyobb tér. Megemlítettem a csapatban, hogy mire készülök, és mindenki lelkesített, felajánlotta, hogy segít.
Végiggondoltam, mi lehet, ami ott velünk történhet? Maximum a folyosón ragadok. Bár Dénes nagyon nyugodt baba, eszik-alszik. Igaz, ha felébred, azonnal enni kér. Ezért is ültem a legközelebb az ajtóhoz, így amint mocorogni kezdett, kimentem. A szállodába nagyon kedvesek voltak, biztosítottak egy helyiséget, ahol tisztába tudtam tenni, illetve meg tudtam szoptatni őt.  
Örülök, hogy úgy döntöttem, hogy elmegyek, jól éreztem magam, feltöltődtem, tanultam.
Szeretek anyuka lenni, de az anyai teendők mellett fontos számomra, hogy kikapcsolódjak, feltöltődjek, tanuljak, új információkat kapjak, ezáltal minden nap több legyek. Szeretek itt lenni, szeretem ezt csinálni. És ugyan a gyermekeim még mondani nem tudják, de biztos vagyok benne, hogy támogatnak.  Hiszen ő értük csinálom. Akár az anyagi oldalát nézem, akár azt, hogy egy ilyen rendezvény után egy feltöltődött, nyugodt anyuka tud velük leülni, játszani.
Úgy gondolom, ennél jobb közegbe nem is vihettem volna őt. És azt, hogy hogyan és miként éljünk, azt ő már tanulja, így fontos a jó példa. 

Szeretettel:
Egeresi Andrea, Dorog
Életfa Delfinek csapata

• Előző
• Tovább

Tweet