AZ ÉN ÉLETEM...

Az ember sokszor azt hiszi, hogy nincs remény, mert a sors kegyetlenül elbánt vele. Ha kialszik a remény, eltűnik az élet. Pedig remény mindig van! A sors játszik velünk, … egyszer fent, egyszer lent. A „lent” után mindig „fent” következik, csak …! Meg kell élni! A bánatban legbelül ott van az öröm, mint ahogy az örömben is a bánat. Ezért aztán sohasem szabad feladnunk a saját életünk mindennapi küzdelmét, mert ez egyben a mindennapi örömünk is!

Büszke vagyok az öcsémre, hogy leírta a történetét, ami nem is olyan egyszerű. Fel tudta és fel tudja vállalni azt, ami az ő élete; problémája-megoldása, bánata-öröme. Olvassátok szeretettel!

Schmidt Ferenc

Amikor 20 éve a doktornőm közölte velem, hogy minden bizonnyal Parkinson betegségem van, nagyon mellbevágott a hír. Akkor már éreztem, hogy az életemet kettétörte a betegség, és komoly nehézségek várnak rám a jövőben.

De nem tudtam semmit erről a betegségről, ezért elkezdtem kutatni a neten a betegség után: mitől lesz Parkinson beteg valaki, milyen a lefutása, gyógyítható-e, egy mondattal; mi vár rám a közeljövőben?

Hogy tökéletes legyen a kétségbe esésem, ekkor hagyott magamra a feleségem, aki a lányaimmal együtt úgy döntöttek, hogy elhagynak, mert kibírhatatlan alak vagyok. Én mondtam volna, hogy inkább csak kétségbe esett, de ez egy másik történet. Rettenetes mély depresszióba süllyedtem. Ekkor érttettem meg, hogy csak a szüleimre és a bátyámra számíthatok, akik feltételek nélküli szeretete tartott engem életben.  Eszembe jutott, hogy gyerekként hogyan versengtünk  a bátyámmal, sőt egyszer még komolyabb verekedést is provokáltam, amit rettenetesen szégyellek azóta is.

Aki találkozott ezzel a betegséggel az tudja jól, hogy a Pakinson betegség könyörtelen, néha reménykedsz, hogy talán megkímél, vagy veled kivételt tesz, de aztán rájössz, hogy úgy halad, mint azt úthenger, mindent letarol maga előtt, nincs irgalom: a teljes leépülés vár rád. A betegség oka sem ismert. Csupán annyi bizonyos, hogy a genetikai hajlam mellett a stressz is hozzájárul a kialakulásához. Nekem bőven kijutott, de kinek nem? Egyes dokik szerint réz hiánya okozza, mások szerint talán környezeti mérgezés (növényvédő szerek) az oka. Aztán az is kiderült, hogy pár éve, (10-15 éve) még 7-8 évig lehetett ezzel a betegséggel élni, ma már azért jobbak a kilátások, sok olyan gyógyszer kapható, amik növelik az életminőséget, de ezzel együtt is csak kb. 10 év áll rendelkezésünkre, hogy elrendezzük a dolgainkat.

Én pontosan 20 éve birkózom ezzel a betegséggel, hogy ilyen régen,  az  annak köszönhető, hogy rengeteg segítséget kaptam a Just-Nahrin-Hungária Kft-től, és nem csak lelki erősítést, támogatást, hanem több barátot, nagyon kedves kollégát is. De a kapcsolat nem csak ebben merült ki, hanem rengeteg terméket is kaptam: Articsókát, Red-berryt, Aloe-Verát, stb., stb.

Mostanában sokat járok különböző kórházakban, ahol rácsodálkoznak, hogy már 20 éve vagyok Parkinson beteg, hiszen a betegek többsége pár év alatt lett súlyos beteg, a többség 3-5 év alatt. Én pedig 20 évvel büszkélkedhetek, ami jelentős különbség. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezek a termékek sokat segítettek, hogy ilyen sokáig elviselhetővé vált a betegségem.

10 éve még 3 millió Ft-ba került egy olyan műtét, ami ma már államilag finanszírozott, és a kísérleti stádiumon messze túljutott. Ma már "futószalagon" végzik ezeket az agyi műtéteket 99%-os pozitív eséllyel. Ezért szeretnék minden sorstársamat bíztatni: amíg lehet műtét nélkül élni, addig  a Nahrin és Just termékei sokat segítenek, később pedig egy műtéttel lehet segíteni a problémákon. Persze gyógyítani nem lehet, de segíteni a bajon igen.

Köszönöm a sok-sok segítséget testvéremnek, Ferencnek, a kedves kollégáimnak, Anitának, Marikának, Viktornak, Jutka keresztlányomnak és párjának Gyuszinak. Felsorolni sem tudom, ki mindenkinek kellene köszönetet mondanom. És köszönöm a Nahrin és Just termékeknek is, hogy hozzásegítettek az emberhez méltó élethez.

Schmidt Zoltán

• Előző
• Tovább

Tweet