G50, K100 és nem titkosírás...

Egy igazi sportembertől, Tóth Mikitől olvashattok egy izgalmas beszámolót, az elmúlt időben véghezvitt nagyszerű teljesítményéről.

Nem szükséges mindenkinek ilyen embert próbáló kihívásoknak neki lódulni. Mindenki a számára megfelelő, a felkészültségének eleget tevő kihívásokat tűzzön ki. Az a lényeg, hogy a mozgás legyen része az életünknek, napjainknak.

Olvassátok úgy, hogy nem születik senki olyannak, hogy munka, edzés nélkül érne el eredményeket az életben.

Soha sem késő elkezdeni, életmódot váltani és kitűzni céljainkat, amiért nap, mint nap fogunk is tudni tenni.

Őszi versenyt már be is írhatjátok a naptáratokba, Piliscsaba, 2012. szeptember 23. Életfa Terepfesztivál. Itt lehetőségetek lesz csak terep kerékpározni, csak futni és ezek egyvelegét a duatlont is kipróbálni. Egyéniben és váltóban több távon is. Alakítsatok csapatot, úgy könnyebb a kezdet. Részletek később, addig is ráhangolódásként olvassátok Miki élményeit.

Szabó Tamás

Életfa Sport Team

Aki esetleg nem járatos a természetjárásban, ezek túrarövidítéseket jelentenek. A G50 a Gerecse 50 km-es, a K-100 pedig a Kinizsi 100-as teljesítménytúrákat jelöli. Aki részt vett a Életfa Delfinek áprilisi Mozgás Team programján az egy kis ízelítőt kapott a túrázás szépségéből. Útvonalunkon mindkét túrát érintettük – egy kicsit. (Magyarország legnépszerűbb hossztávú túrái közé tartoznak)

Mikor elkezdtem túrázni azért indultam először 50 km-en (volt némi sportos múltam), mert a 20km-t nem éreztem kihívásnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem készültem fel rá, rendszeresen elkezdtem futni, hogy bírjam a tempót. Olyannal mentem, aki már sokszoros teljesítő volt.

Amikor elsőre sikerült az 50km teljesítése, az jutott eszembe legközelebb hogyan csináljam jobban, gyorsabban. Ezért természetesen idén is nekivágtam a Gerecsének. Az időjárással nem volt gond, de erről majd később. Korán keltem, mert kis csapatunk (4fő) háromnegyed hatra már ott volt a rajtban, hogy az elsők között indulhassunk.

Így is történt, jó tempóban kezdtük nyelni a kilométereket: János forrás, aztán a Baji vadászházat is elhagytuk s mire Tardosra értünk kibukkant a napocska és elkezdte nyújtogatni sugarait. Innen vágtunk neki tulajdonképpen az igazi Gerecsének.

Ez a túra legszebb része – szerintem. A sziklás rész után elértük Pusztamarótot, a túra legtávolabbi pontját, innen már visszafordulunk Tatabánya felé, persze még a java hátra volt. Héreg és utána a túra legnehezebb része, Bányahegy komoly erős emelkedővel várt ránk, ami még nem volt elég, a nap sugarai keményen csaptak le ránk, pont besütöttek a fák között az ösvényünkre. Mire felértünk Misi barátom lába görcsöt kapott. Természetesen nem hagytuk magára, hiszen egy csapat vagyunk, így aztán kicsit csökkentett sebességgel mentünk tovább.

A nap nem fukarkodott, teljes nyári erővel sütött. Mire dél lett, a hőmérséklet elérte a harminc fokot. Koldusszálás után már gyorsan jöttek az ellenőrző pontok az utolsó 10 km-en. Felértünk a Turulhoz vezető aszfaltútra, végén az ország legnagyobb Turulmadarával. Ez egy nyílt árnyékmentes rész, teljesen sivatagi klímával. Végre ez is megvolt, az utolsó pont ezután már csak a cél jön. Igaz, közben le kell ,,szaladni” kétszázvalahány lépcsőn, ami nem a legkellemesebb élmény ennyi gyaloglás után. Viszont ami a legjobb, hogy 10 perc és bent vagy a célban. BEÉRTÜNK! Öröm és fáradság, jóérzés 7 óra menetelés, 1500 m szintkülönbség legyőzése után leülni végre.

Két héttel később a Kinizsi 100-ason is megmérettük a kitartásunkat és erőnket. Ott is sikeresen teljesítettük a távot. Kicsit nehezebb volt, néhány érzelmi és fizikai hullámvölggyel, éjszakai menettel kiegészítve. Kb. 1200 indulóból 86-nak értem be. Persze azért érdemes bevetni a Nahrin és Just legális doppingszereit. Wallwurz izomlazító krém több alkalommal, a felkészülés alatt Q10, Narancs vitamin, Basico, és a túra alatt Iso tea. Így teljes a kép.

Ahogy az ifjú Jedik köszönnek mostanában : Az Életfa Program legyen veled !

Tóth Miklós

Életfa Delfin Mozgás Team

• Előző
• Tovább

Tweet