A KONFERENCIA HÁZIASSZONYA VOLTAM: AMI A KULISSZÁK MÖGÖTT VAN
- Kategória: Rendezvények
- Találatok: 5440
Tegnap este hazalátogattam, és megkérdezte tőlem az édesanyám, hogy milyen volt, hogy sikerült a Konferencia, hiszen úgy drukkolt nekem! És tudod, nem is tudtam hirtelen válaszolni. Azt kérdezed, miért?
Mert amikor a válaszon gondolkoztam, az jutott eszembe, nekem a Konferencia nem február 15-ére , nem egy napra korlátozódott csupán. Mit is emeljek ki?
A felkérés pillanatát január elején? Hogy nagyon örültem a megtiszteltetésnek? A tervezgetés fázisát? Vajon mi lesz a vezérgondolat, ami köré rendezzük majd a programot? Hogy nyitottam egy füzetet, és amikor egy-egy érzés, gondolat felmerült bennem, leírtam, majd csak jó lesz valamire?
Ezek hosszú hetek történései, az érlelésé…
Aztán, ahogy közeledett a várva várt nap, felgyorsultak az események. Az utolsó előtti héten beindultak a tájékoztató e-mailek, a programtervezet, a kérdés-felelet, hogy jól értelmezem-e a feladatot. Beérkezett az infó az előadókról, elindult a hírlevél folyam, amibe én is kaptam egy megszólalási, meghívási lehetőséget. Gyorsan kellett reagálni.
Mint kés a vajban, olyan szépen, gördülékenyen tudtunk Szarka Laurával együttműködni. Ő minden tudnivalót leírt nekem, én meg kérdeztem, ha úgy éreztem kell. És mivel szép, világos volt minden, főleg csak megerősítésekre volt szükségemJ
Több szerepemben képviseltemmagam ezen a Konferencián. Nem csak a háziasszonyi feladatoknak tettem eleget, de vezetői feladataim is voltak: a Csapatomról gondoskodni: toborozni, feladatokat delegálni, az utazást megszervezni. Meggyőződésem, hogy akkor teszek a legtöbbet, a legjobbat a Csapatomnak, ha összefogom őket, és együtt, busszal utazunk, bármennyire is gyorsabb, és talán kényelmesebb lenne autóval menni, egy kicsit tovább lehetne aludni. Csapatszellem erősítés, ismerkedés, motiválás, tanulás, tanítás, csodálatos hangulatú utazás: ez mind megtörténik út közben, semmi nem pótolja!
Aztán magán a Konferencián is érezniük kellett, hogy van szponzoruk, vezetőjük, aki figyel rájuk: egy-egy mosoly, ölelés a távolról érkezőknek, egy-egy érdeklődő kérdés, ez mind kell, és olyan jó, bármi is a feladat.
Két nappal a Konferencia előtt, kislányom derültségére úgy fogalmaztam: alkotói válságom van! Nem tudom eldönteni, mit vegyek fel? Jót mulatott a megfogalmazáson, de bevallom, nekem is tetszett.J
Mert ez fontos, fontosabb, mint gondolnák sokan: hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy alkalomhoz illő legyen a ruhád, hiszen itt nem elsősorban magadat, hanem a céget képviseled, rólad ítélik meg az új vendégek, Te adod az első benyomást, de ne lőj túl se a célon, hogy biztonságban érezd magad: ne kelljen húzogatni, igazgatni, ne az öltözetedre kelljen figyelni, hiszen annál sokkal fontosabb dolgod van.
Még vásárolni is elmentem csütörtök este, (bár, sose szoktam ilyenkor, nem szeretetek bizonytalanra menni), de most találtam, és meg is vettem egy gyönyörű ruhát. Aztán mikor hazaértem, túl soknak éreztem, úgyhogy: újratervezés! Marad a szekrény, a kreativitás! „Megvarázsoltam” a fehér zakómat, hogy jobban passzoljon a hirtelen jött ötlet adta ruhához, volt hozzá cipőm, harisnyám, minden, így megnyugodva hátradőltem: ezzel már nem kell foglalkoznom.
A csütörtöki nap is, és aztán az egész pénteki az effektív felkészülésemről szólt. Annak örülök igazán, ha ezt Te nem érezted meg magán a Konferencián! Akkor jó, ha könnyed, hogy ha csak az megy át, hogy minden a legnagyobb rendben van, és Te felhőtlenül jól érzed Magad!
Az, hogy csodálatos előadásokban volt részem Veled együtt, hogy együtt rezdültem az előadókkal, Laurával, hogy örültem a mosolyodnak, a kedves visszajelzésednek, hogy repültem a boldogságtól a Csapatom sikerét látván, hogy büszke voltam az ügyes referenciát adó Napsugarakra, hogy drukkoltam minden előadónak, hogy izgultam az idő tartása miatt, hogy sikerült munka közben is jegyzetelnem, hogy volt nálam bőven Nahrofit kávé Ove gondoskodásának köszönhetően, (ilyenkor leginkább csak ez megy le, de ez nagyon kell nekem, kabalaétel is, tudod?!), hogy nehezen birkóztam a könnyeimmel mikor mindhárom kategóriában újra Év Emberei lettünk, és vezetői munkánk eredményeként Legjobb Szponzorként is színpadra szólítottak, hogy a buszos hazautazás minden percét élveztem az enyéimmel a debreceni és a miskolci buszon is, hogy ez az egész gyönyörű nap az enyém volt, a mienk volt, Veled együtt: máig is bennem élő óriási örömmel tölt el!
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ BIZALMAT, A FELKÉRÉST, AMINEK KAPCSÁN MINDEZT MEGÉLHETTEM!
Sok szeretettel:
Szilágyi Ildikó
A Napsugár Csapat Vezetője, a LXIII. Konferencia Háziasszonya
