ÉLMÉNYEK, KULISSZATITKOK A 68. JUBILEUMI ÉLETFA KONFERENCIA HÁZIASSZONYÁTÓL

Találós kérdéssel kezdem: mikor kezdődik a Konferencia?

Nos, attól függ, kinek. Bizonyára ki is találod: nekem bizony, nem szombaton, a Konferencia napján, de. 10 órakor. Nem. Amikor én vagyok a háziasszony, a Konferencia számomra a felkérés pillanatában kezdődik. Igen, 1-2 hónappal a létrejötte előtt!

Az idén is így történt! Februárt írtunk, mikor megkaptam a megtisztelő felkérést. És abban a pillanatban elindult bennem az a folyamat, ami április 18-án teljesedett ki, ezen a napsugaras napon!

Eleinte csak dédelgettem a gondolatot. Vizualizáltam, hogyan szeretném. Felmértem a témát, a vendégelőadó lehetőségét, ízlelgettem az általam megálmodott, és majdan megteremtett hangulatot. Ez volt a legfontosabb! Hogy tudjam, mit akarok, és ahhoz megteremteni az utat...

Érdekes, és izgalmas ám egy ilyen feladat! Nem csak levezető, háziasszony vagyok ilyenkor, hanem természetesen vezető is! Szponzor! Úgy kell a Csapatomról gondoskodni, megszervezni, hogy mindkét feladatnak tökéletesen megfeleljek, és egyik se szenvedjen hiányt.

És igen, itt, februárban kitűztem a célt: a Napsugár Csapat 10%-a lesz jelen! Láttam magam előtt a fotózáskor a teli színpadot, a sok mosolygós embert! Olyan jó volt már csak elképzelni is!

És elkezdődött a szisztematikus készülődés, ráhangolódás. Tudod, én ezt úgy szoktam csinálni, hogy ha ér egy impulzus, feljön bennem egy érzés, egy ide illő gondolat, lejegyzem. Aztán majd építkezek belőle.

Így teltek a hetek, míg nem a Konferencia előtti időszakban ugyancsak felpörögtek az események!

Szarka Laura átküldte nekem a programtervezetet, néhány technikai instrukciót, aminek alapján felkértem az előadókat, írják meg nekem, mit szeretnének hallani az előadásukról, magukról.

Számomra a legizgalmasabb dolgok egyike, mikor megtudom, milyen vezérgondolatot választ a rendezvénynek Schmidt Ferenc, mi az a szál, amire felfűzhetem az előadókkal együtt a gondolataimat. Nos, hamarosan ezt is megkaptam. Az idén ez született meg:

„A természet üzenete: itt a Nahrin tavasz, az Életfa Program jubileumi megújulás!”

Rögtön be is ugrott, hogy milyen szépen is fog passzolni ehhez, az indításként már korában megálmodott Vivaldi: Négy évszak Tavasz részlete, és a rövidke, de annál kedvesebb Szabó Lőrinc vers…

Hihetetlen öröm járt át, hogy ráéreztem. Jó lesz. Tudtam. Hiszen megálmodtam.

Aztán, hogy teljes legyen a kép, elhatároztam, nem csak a lelkemet öltöztetem tavaszba, hanem a ruhám is azt sugallja majd... A Nahrin tavaszt pedig a cipőm zöldje tükrözi vissza…

Lelki szemeim előtt látom, ahogy most mosolyogsz, ezeket olvasva. Tedd csak. Én is azt teszem, miközben írom a beszámolóm. Igen, ezek a kívülállónak látszólag elhanyagolható részletek. De nekem fontosak. Minden apró, harmóniát, egységet sugalló részlet erősít...

Összeálltak a „felkonfok”, (ez a kifejezés még tévés múltamból maradt, néha akaratlanul kicsúszik a számon, mint ahogy a Konferencián is történt…), kiről, mit szeretnék elmondani. A „lekonfokat” az előadások utáni átvezetéseket, a pillanatnyi benyomásaimra hagytam, hogy mit szűrök át majd akkor, ott a helyszínen, magamon. Azt terveztem, hagyom, hogy ott születhessenek meg.

Akár előadok, akár nem, mindig együtt utazom a Csapattal. Busszal. Ki nem hagynám. Most is így volt! Nagyon hálás voltam a Csapatom pontosságáért, már mindenki a buszban ült, mikor Oveval megérkeztünk. Hálás vagyok a szeretetteljes hangulatért, a sok mosolyért, a tanulásért, a tanításért, amit út közben Harsányi Edittől kaptunk. Olyan szép volt így a reggel!

Az érkezés után alig vártam, hogy találkozzak az ország minden szegletéből érkező Napsugaraimmal, és kedves vendégeinkkel! Bevártuk egymást, hogy együtt ülhessen a Csapat, egységesen, az előző éjjel elkészített Napsugár Csapat matricákkal a zakókon, ingeken, blúzokon! Felemelő látvány volt így látni a Csapatunkat! Tényleg azt lehetett érezni, hogy „szívünk együtt dobogott”, és mindenki büszke arra, hogy összetartozunkJ

Negyed 10-kor elkezdődött a „stábértekezlet”. Igazgató Úr vezényletével átbeszéltük a részleteket, az esetleges változásokat, majd gyorsan megittam a koncentrációmat segítő kabala Nahrofit kávémat, egy kis összemosolygás a Csapatommal, és Szarka Laura színpadra lépésével elkezdődött a Konferencia!

A Himnuszunk után, Laura kedves felvezetése következett, aztán elkezdődött az én várva várt munkám is! Felcsendült a zene, elmondtam a verset, és köszöntöttem mindenkit. Csodaszép látvány ám a színpadról a zsúfolt nézőtér! És nagyon jó érzés, mikor érzed, hogy létrejön egy kommunikáció közted, és a hallgatóság között, pedig csak te beszélsz.

Igen, figyelemmel létrejön. Csak azzal. Éreztem a levegőben, valamennyi előadónál létrejött ez a csoda. Voltak debütálóink is, akiknek külön szurkoltam!

Kellemes, koncentrációt segítő izgalommal, feszes, fegyelmezett időbeosztással, rendkívül jó hangulatban telt a nap! Élveztem a szünetek lehetőségét, hogy belátogathattam a Gyerekklub „varázsműhelyébe”, elvegyültem a tömegben, és beszélgethettem a vendégekkel, ismerősökkel, ismeretlenekkel egyaránt. :)

Annyi minden belefért a napba! Örülhettünk Schmidt Ferenc „ébresztésének”, az új termékeinknek, a versenyeredményeinknek, sikertörténeteknek, Edit, Niki, Életfa büszkeségeink, és a gyerekek színpadra lépésének, egymásnak. No meg a rengeteg tombolának, és különböző nyereménynek!

Ezen a Konferencián nem csak háziasszony voltam, nem csak vezető, de annak a csapatnak a vezetője, aki az idén házigazdája lesz az Életfa Program jubileumi találkozójának! Ez külön érdekesség volt!

Berecz Ildikót kértem fel egy kis Debrecenbe hívogató motivációra, amiből jópofa, kedves, verses kedvcsináló lett, vastapssal jutalmazva, mindenki örömére!

Kedves emlékem még a Csapatfotónk, ami csaknem panoráma kép lettJ. Többen nem is fértek fel a színpadra... Végül, 52 fővel, Csapatlétszámunk 9%-val voltunk jelen!

Az utunk hazafelé is nagyon szép volt! Mindenki szót kapott, élmények, örömök, tervek, vágyak elevenedtek meg. És annak a felemelő Vass Albert gondoltnak az üzenete, amit kimondatlanul is egész nap éltünk. Vele zártam a Konferenciát:

„Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség”

Hálás vagyok a bizalomért, a felkérésért. Öröm volt minden perce nem csak a Konferenciának, hanem az azt megelőző felkészülési, és a még mindig zajló zárási időszaknak!  Köszönöm, hogy együtt lehettünk, hogy együtt rezdülhettünk.

Csapatom nevében is csak így zárhatom a beszámolóm:

VISZONTLÁTÁSRA JÚNIUS 20-ÁN DEBRECENBEN, AZ ERDŐSPUSZTÁN,  A 15 ÉVES ÉLETFA PROGRAM JUBILUMI TALÁLKOZÓJÁN!

Szilágyi Ildikó

A 68. Jubileumi Életfa Konferencia Háziasszonya

A Napsugár Csapat Vezetője

Legjobb Szponzor

20 9519 908

További képek:

• Előző
• Tovább

Tweet