A DIÓSGYŐRI VÁRBAN JÁRTAM

Borsodi lányként gyerekkoromban sokszor jártam a Diósgyőri várban, illetve a környékén rendezett - többnyire - népművészeti rendezvényen. Mivel ezek az események még a múlt évezredben voltak, utánagondoltam, hogy több mint huszonöt éve nem láttam a várat.
Hallottam, hogy 2009-2014 között kiemelt rehabilitációs program keretében felújították, de csak most decemberben nyílt lehetőségem bejárni. Lenyűgöző látványban volt részem, az emlékeimben élő négy omladozó saroktorony helyett egy teljes épségben álló épület fogadott.
A tornyokat megmagasították, és teljesen kiépültek a palotaszárnyak. A földszinti részt egészében rekonstruálták, helyreállították a dongaboltozatokat, a kőkeretes ajtókat, ablakokat. Az emeleten hiánytalanul újraépült az északi, déli és keleti szárny. A nyugati szárnyban megőrizték romkontúrt ezért csak részleges helyreállítást végeztek: a délnyugati torony és a nyugati palotaszárny emelete töredékes maradt, a nyugati palotaszárny emelete fölött tetőterasz létesült. Ahogy az idegen vezetetőtől megtudtam az ajtólapokról még rajzok sem maradtak fenn, az egész épületen egységes megjelenésű, kőkeretbe beépített, gerébtokos ajtók kerültek, semleges, bevésett mintázatú, tömör ajtólappal. Az ablakok hőszigetelő üvegezésű, korszerű szerkezetként készültek, megőrizve a középkori hangulatot. Összességében a műemléket igyekeztek az eredeti használatnak megfelelően helyreállítani. A beépülő funkciók az ismert rendeltetésű, reprezentatív termekben – mint a kápolna, a lovagterem, vagy a királynéi hálószoba – megegyeznek a korabeliekkel, a többi teremben és a kisebb helyiségekben pedig a valószínűsíthető, illetve lehetséges használatot közelítik.

A várban már 1934-36 között folyt tudományos igényű feltárás, mert az ideig a romok köveit a környező építkezések használták alapanyagként. A vár helyreállítása 1953-ban indult meg, 1955 és 1961 között több méter magas feltöltést hordtak ki a várból, és ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe.
1960-tól a régészeti feltárás is megkezdődött. A rondellát Ferenczy Károly építész hozta rendbe. 1962-ben az Országos Műemléki Felügyelőség vette át a feltárás irányítását, és Czeglédy Ilona régészt bízta meg a további tíz éven át tartó feltárással, amelynek eredményeként rom-állapotban került konzerválásra a Diósgyőri vár. A feltárt műemlék és nagy mennyiségű lelet bemutatására 1968 augusztusában alakult meg a Diósgyőri Vármúzeum. Magyarország műemlékei között az egyik legrangosabb hely Diósgyőr váráé.

Alig derékig ért a Diósgyőri vár, amikor 2013-ban a Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése projekt keretében arra vállalkoztak, hogy a vár teljes épületrészeit rekonstruálják. A műemlékvédelemben úttörőnek számító vállalkozásnak az volt a célja, hogy a vár minél többet eláruljon a történelméről, azokról az uralkodókról, eseményekről, emberi sorsokról, amelyek falaihoz kötődnek. A projekt emellett magában foglalta a Lovagi Tornák Tere és a hozzá kapcsolódó Vásártér kialakítását valamint a lillafüredi függőkert felújítását, új funkciókkal való feltöltését is.

A felújított Diósgyőri vár átadására 2014. augusztus 30-án került sor, egy évvel később pedig a lovas hagyományőrzők és sportesemények is birtokba vehették a Lovagi Tornák Terét és a Vásárteret.

Nevét elsőként Anonymus említi 1210 körül írott, Gesta Hungarorum című krónikájában, mely szerint itt már a honfoglalás idején állt egy földvár, amelyet 1241 körül a tatárjárás idején pusztíthattak el. A település az alapító Miskóc (Miskócz) nemzetség (Bors vezér leszármazottai) után kapta Miskolc nevet, a vár pedig az itt álló gyűrű alakú földvárra utaló „Győr" nevet.

IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a települést. Az ő fia István nádor volt a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombon álló, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott első kővár építtetője. Egy 1316-ban kitört lázadásban való részvételük miatt Károly Róbert király a várat a várbirtokkal együtt elkobozta az Ernye családtól, és saját híveinek adományozta tovább.

Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. 1340-ből való az igazoló adat szerint, Diósgyőr nemzetségi birtokból királyi birtokká lett. Hamar felismerve a hely kiemelkedő adottságait, hiszen a Buda felől érkező út Diósgyőrnél három irányba ágazott szét: Lengyelország, Moldva, valamint Galícia és Lodoméria felé.  Ezért mind többet időzött a király ezen a birtokán, ahová gyakran elkísérte a két királyné is, édesanyja és hitvese is. Nemcsak az őszi vadászatok idejét és a karácsonyi ünnepeket töltötte szívesen Diósgyőrben, de politikai célokra, nemzetközi találkozókra, hivatalos szereplésre is használta a várat. Miskolcot Nagy Lajos király emelte városi rangra, mezővárossá nyilvánította 1365-ben, bíróválasztási- és végrendelkezési jogot biztosított, valamint a várat is felújíttatta. A király a diósgyőri koronauradalomhoz csatolta a várost, amely 1848-ig királyi tulajdonban állt.

Nagy Lajos halála után fia, Luxemburgi Zsigmond is többször megfordult Diósgyőrben; ő főként akkor, ha politikai érdekei úgy kívánták. 1424-ben feleségének, Borbála királynénak ajándékozta a várat, amely ettől kezdve a mindenkori királynék tulajdona lett.
Albert király 1439-ben Erzsébetnek, Mátyás király 1476-ban Beatrixnak, II. Ulászló király 1502-ben Anna királynénak, II. Lajos király pedig 1522-ben feleségének, Máriának adományozta a birtokot. A mohácsi csatavesztésig (1526) hat királyné jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegetik Diósgyőr várát „a királynék jegyruhája”-ként. Mátyás király és Aragóniai Beatrix idejében tovább folyt a vár reneszánsz stílusban történő díszítése.

A vár státusza 1540-ben változott meg, amikor I. Ferdinánd hűségjutalomként a Balassa családnak ajándékozta. Ettől kezdve nemesi családok követték egymást a tulajdonosok sorában, és a hely sorsa rosszabbra fordult. Jelentősége egyre csökkent; a török korban már csak kisszerű erődként szerepelt. Gazdasági szempontból ugyan még Magyarország nevezetesebb uradalmai közé számított, de már politikai-katonai jelentőség nélkül. Egy, a magyarországi végvárak állapotát rögzítő jelentés 1588-ban már arról számolt be, hogy az épület romos, és nagy munkával lehetne csak helyrehozni.
A 17. sz. elején Melith Péter készített leírást a kamara számára:
„…Az, mi az Diosgior állapotját illeti…nem lehetvén oly kemény magyari szü (szív) ki annak szép épületeinek pusztulására fordulásán meg nem iszonyodnék, és szomorodnék, mely fejedelmi épületnek én földünkön mását nemis láttam…”
Az 1673. esztendőben tűz ütött ki a falak között; elpusztult a tetőzet és a kápolna boltozata. A pusztítást a császári csapatok végezték be 1678-ban, amikor egy erre a célra kirendelt katonai különítmény érkezett Diósgyőr alá, és felégette a várat. A rombolások ellenére az épület az 1700-as évek elején még lakható volt, egy 1755-ben készült újabb leltár azonban már arról számolt be, hogy a vár teljesen romos, a helyiségek eredeti rendeltetése felismerhető ugyan, de már nem használják őket.

Diósgyőr mintegy száz esztendőn át pusztult gazdátlanul. Akkor öltötte fel azt a képet, amely az 1800-as évekből fennmaradt festményeken, rajzokon látható.

A vár turisztikai vonzerejéből levon valamennyit a tény, hogy a környék viszontagságos történelmének köszönhetően nem veszi körül olyan nagy történelmi városrész, mint az egri vagy a kőszegi várat, és vadregényes erdők mellett a kevésbé romantikus diósgyőri lakótelep bérházai szolgálnak környezetül. Ám a közeli Bükk-vidék központi része növeli a vonzerejét.

Figyelemre méltó többek között a közvetlenül a vár szomszédságában álló Déryné-ház, amely a 19. század kedvelt színésznőjének szentelt múzeum, illetve a kissé távolabbi katolikus templom melletti középkori Mária-oszlop, nem is beszélve Miskolc egyéb nevezetességeiről.

A vár újra éledt, érdemes megtekinteni. Korhű berendezési tárgyak, jelmezes animátorok, történelmi játékok, hagyományőrző programok és a modern eszközök segítik az időutazást olyan korokba, amelyek sokkal több titkot és érdekességet rejtenek, mint gondolnánk!

Pilisszentiván, 2017. December 14.

Szeretettel
Berecz Ildikó
A Honismereti- és
Kultúra team vezetője

forrás:

http://epiteszforum.hu/kiralynek-vara-varak-kiralyneja-a-diosgyori-var2
https://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3sgy%C5%91ri_v%C3%A1r
Csorba Csaba: Regélő váraink. Javított kiadás, Helikon, Budapest, 2005.
Gerő László: A magyarországi várépítészet, Budapest, 1968
Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015

fotók:

By CivertanS - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=52069912
By Magyar Nemzeti Bank (Hungarian National Bank) - own scan of a banknote 2006 Timur lenk, Hungarian banknote, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=982176
By Pásztörperc a(z) magyar Wikipédia-ról, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=46005573

• Előző
• Tovább

Tweet