„SZÉP BESZÉD – VERSET MONDOK” - Földházi Zsófia

Az Életfa Program 12 szirma közül nagyon fontos a család, a gyermek, a kultúra, ezért cégünk most ebben az évben verset kedvelő gyermekeket várt Budapestre, a Gyerek Klubba.
Földházi Zsófia szomori diákunk saját maga által írt verset szavalt. Fogadjátok szeretettel!
Szeretettel: Saródi Lászlóné, Életfa Delfinek csapata

Földházi Zsófia: A hátfájós fák

A tanóráknak vége volt,
A suliban már csend honolt.
Osztályom ablakán kinéztem,
Az ajtóhoz futottam, s kiléptem.
Az eső kicsit szemerkélt,
De a barátnőm csak nevetgélt.
Elindultunk hát az úton,
De hát, hogy még a szél is fújjon!
Gondolataink egyre jártak;
Milyen lehet szegény fáknak?
A szél csak fújja őket,
Ők meg jobbra- balra dőlnek.
Kabátjuk sincs, se sapkájuk,
Talán nem tudják aludni álmuk!
És ha villám csap beléjük,
Egy fényes "valami" tart feléjük?
A fák boldogtalan növények,
Nagyon erősek és szerények.
Nem dicsekednek arról,
Hogy hinták lógnak ágaikról.
Sőt, gyerekek másznak rájuk!
Csoda, hogy nem fáj a hátuk!
És amikor vágjuk őket
Nem hiányolják kezeiket?
Bár a sok madár
Énekel nekik talán,
S madárdalra kelnek,
Sok rosszat elfelednek.
S hazaérkezvén
Már a fákat féltem én
És próbálok vigyázni rájuk,
Hisz ki tudja? Talán fáj a hátuk.

• Előző
• Tovább

Tweet