Menu

just logo uj     nahrinlogo   infoblokk kedv final felso ESZA                                                          

A+ A A-

KINYÍLT A VERSFA MINDEN VIRÁGA: „A TERMÉS BEÉRETT!”

Gyerekek

Szombaton, amíg a 2013-as év utolsó Életfa Konferenciája zajlott, a Gyerek Klub tagjai sem pihentek. Sőt!

Izgatott sürgés-forgás volt a Gyerek Klub termében. Vargáné Marika és csapata különös gondossággal rendezte be és díszítette fel a termet, hogy méltó keretet adjon a „Szép beszéd - verset mondok!” szavalóversenynek.
Mire megérkeztem, már csak az utolsó simítások voltak hátra. Igyekeztem én is kivenni részemet a készülődésből, miközben máris érkeztek a gyermekek és az őket kísérő szülők, pedagógusok. Mire minden versenyző megérkezett a terem leginkább egy felbolydult méhkashoz hasonlított.
Schmidt Ferenc Igazgató Úr és Weisz Péter Úr megnyitó szavai után az egész napot mesterien levezető Nagyházi Marika hangját hallottuk: kérjük a zsűri tagjait foglalják el helyüket, amíg a versenyben résztvevők kihúzzák a sorszámukat. Ahogy a jelenésükre váró gyermekeken végignéztem rájöttem, hogy én jobban izgulok, mint ők! Kezdésként a zsűri - Tarapcsák Ilona, Kéringer Gézáné Erzsike, Verebes Linda és jó magam - minden tagja szólt néhány biztató szót, aztán elkezdődött a nemes versengés.
A délelőtt folyamán a kötelező verseket adták elő a gyermekek. Már ekkor látszott, hogy a közhelynek tűnő „a zsűri nehéz helyzetben volt...” kezdetű mondat ezen az eseményen valósnak bizonyult. Miden szavalat után elhangzott néhány biztató szó, jó tanács, amivel igyekeztünk segíteni abban, hogy a szabadon választott versek előadása még jobban sikerüljön.
A második forduló előtt megérkezett Pindroch Csaba is, aki saját gyermekkori élményei felidézésével igyekezett mosolyt csalni az izgatott gyermekarcokra. Szándéka őt igazolta, hiszen sokkal felszabadultabbak, nyugodtabbak lettek a „versenyzők”. Magyar költők verseit adták elő, és volt egy olyan kislány, Földházi Zsófia, aki saját versét szavalta el. A zsűri a nem minden napi teljesítményt különdíjjal jutalmazta.
Az eredményhirdetés után a díjazott gyermekek Linda és Csaba kíséretében a konferencián résztvevő felnőttek előtt is bemutatkozhattak.
Annak ellenére, hogy 2010 után most másodszor vehettem részt az Életfa Gyerek Klub tagjainak meghirdetett mesemondó, ill. szavalóverseny zsűrijének a munkájában hatalmas, lélekmelengető élményt adott ez a nap! Látni és hallani az izgatott gyermekeket, amint igyekeznek a tőlük telhető legjobb teljesítményt nyújtani - felülmúlhatatlan élmény volt.
Sokáig keringtek a gondolatok a fejemben:
- Vajon ki és mi segítette a gyerekeket, hogy izgatottságukat palástolva ilyen magas színvonalon tudják előadni a sokszor komor, vagy éppen az arcokra mosolyt varázsló gondolatokat?
- Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy ilyen szépen és hibátlanul tudják előadni a nyelvtörők nehézségeit idéző  Famese című verset?
- Vajon milyen élmény hatására szavalt úgy egy fiú, hogy hatására több, jelen lévő felnőtt szemében is könnyek csillogtak?

Köszönöm azt a lelkemet simogató élményt is, amely az egyik jelen lévő hozzátartozó szájából hangzott el: „Köszönjük a versenyen résztvevő gyermekek nevében, hogy a zsűri tagjai minden produkció után személyre szóló jó tanácsokkal látta el a gyermekeket, ezzel segítve, ösztönözve őket arra, hogy továbbra is szeressék a verseket, és a költők szavaival megidézett élményekkel még több örömet tudjanak szerezni az őket hallgató embereknek.”
Gondolataimban még biztosan sokáig fogok emlékezni erre a mindenki számára pozitív élményekben, érzésekben igen csak bővelkedő napra!

Kecskés Elekné- Ildikó, zsűritag
A tatai Életfa Delfinek csapatából