A nyár és a szenvedély - 1/5.
- Kategória: Csapatépítés
- Találatok: 4864
Kedves Olvasóm!
2013. július 13-án Debrecenben konferenciát tartottunk a Grand Hotel Aranybikában, ahol dr. Harsányi Edit csapata vett részt. Ezen a napon megtisztelt bennünket előadásával Schmidt Ferenc Igazgató Úr is. Az előadók között én is szerepet kaptam és vállaltam, aminek nagyon örülök minden alkalommal. Nincs is izgalmasabb teendő egy rendezvény előtt, mint a diasort összeállítani, olvasni könyveket, kutatni a világhálón, és amikor kész az eredmény megosztani olyan emberekkel, akik azért gyűltek össze, mert kíváncsiak és fejlődni szeretnének.
Most az az ötletem támadt, hogy ezt az előadásomat, amelyre nagyon készültem, meg fogom osztani az egész Életfa családdal. Azért, mert talán lesz olyan, akinek az én megközelítésemtől fog megjönni a kedve kipróbálni egy terméket, egy akciósort. Vagy azért, hogy átismételjük a sok év tapasztalatait, néhány kiegészítéssel együtt.
Ha végre itt a nyár- ismerjük a dalt… Nyár közepe van, egy konferencián ülünk, ahol érdemes és örömteli körbenézni a sorokon. Az „uborkaszezon” kellős közepén bizony akadtak olyan emberek, akik Nyíregyházáról, Kecskemétről, Budapestről jöttek el, hogy az előadásokat hallgassák. Mit csinál az „átlagember” egy meleg, napos, júliusi napon? Egy biztos, hogy nem ül be egy konferenciára egész napra!! Egész évben a nyarat várja az „átlagember”: jön a nyaralás a pihenés ideje. Ezzel szemben mi tanulunk, könyveket olvasunk, dolgozunk (emlékezzetek csak a tücsök példájára). Nekem az a tapasztalatom, hogy végül a nyár lesz az az évszak, amikor a legtöbb dolgot tudom elintézni (felújítás, javítások, régi barátokkal találkozás… stb).
Így aztán ki is találtam egy kedves kis dalocskát, biztos kitaláljátok, hogy minek a példájára
„Jaj, úgy élvezem én a KONFERENCIÁT,
Ottan annyira szép és jó,
Annyi okosat hallok tanulok,
És még az ebéd is laktató.”
No, de akkor hát mit is jelent nekünk a nyár? Találtam erre egy szép idézetet: „A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el.” (Jodi Lynn Picoult) Ahogyan elolvasom ezt, eszembe ötlenek szép emlékek, délutánok, amikor tényleg „nyár” volt. De vajon függ ez a jó érzés attól, hogy milyen évszak, hónap van?! Amikor elkezdtem rendszeresen konzultálni Igazgató Úrral, az egyik első dolog, amire felhívta a figyelmemet, hogy adjak magamnak is időt, ne rohanjak folyton. Bizony nehéz elkezdeni és rájönni, hogy tényleg úgy tudok jól segíteni másoknak is, ha először magamat teszem helyre. Így aztán most tanulom az életben, hogy milyen elmenni kirándulni egy délutánra (lelkiismeret furdalás nélkül) vagy kikapcsolni a mobiltelefont egy órára és élvezni a nyugalmat.
És hogy kerül egy előadás címébe a szenvedély? Jöhet a kérdés, de a válaszom sem marad el. Szerintem mindannyian szenvedélyesek vagyunk egytől egyig, ahogyan a teremben is, úgy az egész Életfa közösségben is. Mire a végére érünk, meg fogjátok érteni, hogy mire gondolok. Ígérem!!
Folytatása következik, szeretettel:
Karasszon Eszter
