A 20 éves Nahrin jubileumi konferencia háziasszonya voltam
- Kategória: Csapatépítés
- Találatok: 5437
Amikor ezeket a sorokat írom, szombat van, pontosan 7 nap telt el a Konferenciánk óta, de bennem még mindig elevenen él!
Tudod, amikor a felkérést februárban megkaptam, azon túl, hogy rendkívül örültem neki, nagy megtiszteltetésnek és felelősségnek éreztem, máris elkezdődött a felkészülésem. Azóta, 2 hónapja bennem él, hogy is „lapozhatnék” olyan könnyen?
Nálam ez egy folyamat. Ráhangolódással kezdődik. Ott van a fejemben, a gondolataimban, folyamatosan. Gyakran előfordul, hogy ebben a felkészülési folyamatban egy gondolat, egy ötlet váratlanul is bevillan, és akkor leírom, majd csak jó lesz valamire…
Így gyűjtögettem az érzéseket, az impulzusokat ezúttal is. Nagy volt a kihívás: ez volt a 60.! Ezen ünnepeltük a NAHRIN 20 éves jubileumát! Történelmi Konferencia, „súlyos” előadásokkal, feszes programmal, nagy jelentőségű ünnepélyes pillanatokkal.
Tudom én, hogy a nehézségeknek nagy haszna van! Jelen esetben, amikor kevés idő áll rendelkezésedre, nagyon nem mindegy, mit fogalmazol meg csupán néhány szóban, mondatban! Minden egyes szót át kell gondolni, a kevésből kell kikristályosítani az üzenetet! Sallangmentes, tiszta, érthető, szép üzenetet, ami akkor jó, ha szívből jön! A Tiedből.
Ahogy közeledik a nagy nap, egyre izgatottabb vagyok , tudod, a versenylovak vannak így, csak induljunk már!
Rövid éjszaka, hajnali indulás busszal, a Napsugaraimmal, érkezés időben, pillanatnyi megnyugvás. Aranyos, készülődés közbeni jelenet: a mosdóban a fél fülbevalóm kiesik a fülemből, elenged a zár. Ahogy kilépek, éppen ott egy csapattárs, gondolkozás nélkül a kezébe nyomom: „szereljétek meg, kérlek!” Csak ennyit mondok, nincs többre időm. Egy mosolyt kapok cserébe, ő eltűnik, én meg indulok a „stábértekezletre”. Aztán megjelenik, mint egy Jó Tündér, és szó nélkül, egy újabb mosoly kíséretében kezembe adja a megjavított ékszert. Mint utólag megtudom, csapatmunkában oldották meg a nem kis „feladatot”. Egy újabb jel, hogy számíthatok rájuk!:)
Különleges a Konferencia azért is, mert több helyszínen folynak az események. Reggel a gyerekek egészségügyi versenyének a megnyitóján is ott vagyunk, aztán átsietünk a Konferencia terembe.
Olyan jó látni, ahogy egyre csak gyűlik a tömeg, és megtelik a terem! Ismerős kép: a Konferenciára készülve valahányszor behunytam a szemem, ezt láttam!
Szarka Laura nyitja meg a rendezvényt, és átadja nekem a szót. Tudod, ez mindig nagyon izgalmas. Az első szavak, mondatok, a hangulat megteremtése, a kontaktus létrehozása! Szembenézni a közönséggel, Veled! Adok, de én is kapok, és ez nagyon jó!
És szépen, rendben egymást követik az előadások! Nem csak figyelek, de rájuk is hangolódok, hogy a „lekonferálásaim” is élőek legyenek, szervesen kapcsolódjanak az elhangzottakhoz. Izgalmas feladat!
Szépen tartjuk az időt, látom, érzem, mindenki partner ebben! Noha az egész rendezvényt képviselem, van egy pár pillanat, mikor a Csapatomra is tudok figyelni, ha csak egy-egy mosoly, egy-egy kérdés, felelet, egy simogatás, egy közös fotó erejéig is. Most főleg azokra kell koncentrálnom, akik az ország különböző területeiről jöttek, hiszen a többiekkel a buszon hazafelé lesz bőven lehetőségünk az élmények feldolgozására.
Még reggel több adag Nahrofit kávét kever be nekem Ove. Ez az én kabala ételem is, segíti a koncentrációmat, érzem, hogy erőt ad, és gyors! A nap végéig ezt iszom, és bírom! Aki ismer, tudja rólam, hogy sok mindent bírok, de az éhezést aztán nem! Egy ilyen feszített, koncentrálást igénylő napon viszont nehezen tudtam volna más ételt magamhoz venni. A nahrinos életem előtt egy ilyen helyzet sokat kivett belőlem, most meg élvezem a biztonságot, lubickolhatok benne!:)
Csodálatos emlékként őrzöm a preklinikai kutatási anyag ünnepélyes átadási ceremóniáját! Rendkívül büszke vagyok magunkra, az Életfa Program értékteremtő munkájára, a Nagy Álmodóra, Megvalósítóra, Alkotóra, Schmidt Ferencre, akinek köszönhető az a tudatos, tervezett, és következetesen véghezvitt cselekvés, ami ezt az elismerést eredményezte! Boldogság, hogy közreműködője lehettem!
Fel-fevillannak képek: a gyerekeink mosolya, az Életfa Napsugarak versenyző csapata, a csapattársak büszkesége, a Mission Possible, a sikerre ítélt, Megvalósítható Küldetés üzenete, a felkészülés boldog izgalma, az elvégzett feladat öröme, az ünnepélyesség, a szakmaiság, az értékteremtés mindent átható érzése, az út, ami idáig vezetett, az Életfa Programban eddig eltöltött 10 évünk, az előttünk álló jövőnk ígérete!
Óriási élmény volt! Sokáig töltekezek belőle!
KÖSZÖNÖM!
Szilágyi Ildikó
A „ Legjobb Szponzor” cím tulajdonosa, Napsugár Csapat
