Járt utat a járatlanért…

Történt egyszer, úgy a márciusi Igazgatói Találkozón, hogy megkérdeztem Lund Ovet, lehetne-e egy kis tavaszi túrát ejtenünk a 4 napos ünnepen. Szó- szót követett és már egy kisebb csapat fontolgatta, hogy milyen jó is lenne. El is neveztük Petőfi Sándor emléktúrának és március 15. lett a dátum.

Mondtam erre, mondtam arra, több ember is kedvet kapott, de a tett és a kedv más fán terem, így tízen indultunk útnak a temető sarkától. 16 kilométer, de alföldi terepen, éppen jó bemelegítés a tavaszi túrákhoz. Merthogy szintemelkedés csak 50m tehát tudtam, hogy túlélem.

Nem is volt semmi izgalmas, amíg fel nem vettük azt a szokást, hogy letéregetünk a jelzésről. Az első még bejött, de a második meghozta a várva várt izgalmat, mert a két út közé új csemetést telepítettek, és be is kerítették szögesdróttal. Nekünk meg át kellett mászni. Izgalmas volt már az első is, mert nagyon rozoga volt a lajtorja, de a második már kihívás volt. Mindenki nézett rám, hogy megbír-e, meg át merek-e mászni! Hej, megboldogult lánykoromban, de még asszonykorom elején is lazán pattantam át a kerítéseken, nemhogy ahol létra is volt!?

Szóval a túra végére meglett a pikantéria és ez is emlékezetes marad. Furkóné Marika azóta is mondja, hogy „nem keresek jobb utat”!

Mi itt a tanulság? Ha elhagyod a járt utat a járatlanért, akkor készülj arra, hogy lehet, hogy át kell, mássz a kerítésen is, hogy újra vissza tudj térni rá!:)))

Szeretettel:

Dr. Harsányi Edit Marianna

Értékesítési igazgató

• Előző
• Tovább

Tweet