Pucérlábas Zelemér
- Kategória: Csapatépítés
- Találatok: 6171
Végre eljött a várva várt nap! Mehetünk Zelemérre ismét! Hogy miért és hogyan, de szépen fogyott a létszám a hét elejétől. Gondolom megijedtek, hogy mindenki lábáról leszedem a cipőt. De nem, ez szabadon választott gyakorlat volt! Mindenki maga dönthetett róla, hogy hogyan jön.
Az Úristen is kedvezett nekünk, mert előző nap kieste magát az eső kedvére. Induláskor viszont kicsit sütött, kicsit fújt a szél, szóval igazi kiránduló idő lett. A szokásos helyről indultunk és békésen beszélgetve jutottunk el addig a pontig, amikor már fekete föld volt a lábunk alatt. Nagyon kellemes volt a talaj érintése. Kicsit melegebb volt, mint a levegő, pont kellemes.
Szóval az elején hárman kezdtünk neki, de végül is 5-en pucérlábaztunk a 12 főből. Nem rossz arány, ha azt nézzük, hogy ma már az a ritkaság, hogy valakin nincs cipő.
Végig jó kis út volt, egyedül a síneknél tett próbára a durva kő, de azt is lazán vette mindenki.
Fent a kunhalom tetején, már várt ránk a templomrom. Ismerősként üdvözöltük, hiszen ez volt a harmadik zeleméri túránk. Megettük az elemózsiát, kifeküdtünk és töltekeztünk. Igen összekapcsolódtunk a földdel. Elmondom, hogy hogyan kell.
Kissé bonyolult, de fog menni. Kiválasztasz magadnak egy helyet, oda lefekszel és VÁRSZ!!! Ez a legfontosabb. Várni és nézni a felhőket, percekig. Még egy gyönyörű menyasszony is ott termett a vőlegénnyel fotózkodni. Mikor Furkóné Marika mondogatta, hogy jön a menyasszony, jön a menyasszony, azt hittem hallucinál. Mikor már Nemesné Gabika is erősítgette, akkor felültem, és mint a mesében jött felém a menyasszony, a vőlegény és a fotós. Pedig milyen jó lett volna megírni, hogy itt olyan energia van, hogy lepipálja az összes tiltott drogot!
Majd befutottak Kertész Attiláék is, viszont őket én egy kicsit korábbra hallucináltam volna.
Szokásokhoz híven elmentünk megnézni a Tócó patak eredését. Pl. mi van, ha most máshonnan ered? De nem, maradt az eredeti verzió, pont ott volt, mint tavaly és előtte! Akkor ebben bízhatunk a jövőre nézve is. Kellenek a biztos pontok az életben!:)))
Mivel a csapat együtt volt, jött az ötlet, de most Attilától: „Ne menjünk vissza az erdőn, hanem menjünk a patak mentén!" Ezek a fiúk mindig bevisznek a susnyásba!!!
Nos, a hazaút már nem volt olyan egyszerű, felvettük a cipőnket és mentünk kaszálón, kukoricatáblában, búzamezőn, és a napraforgóst sem hagytuk ki. Persze a rövidnadrágosok kedvéért egy csalánoson is átverekedtük magunkat. A képek árulkodni fognak róla, hogy nem unatkoztunk. Például a Kertész család minden tagja valameddig felment a magaslesre, ami tényleg magas volt. A fiúk gyakorolták a szalmabála gurítást.
Otthon már várt minket egy pohár gőzölgő mentás bodza tea, a nap zárására. A teázás és falatozás között eldöntöttük, hogy fogjuk még ezt gyakorolni. Marad ez a hagyomány tovább!
Csak rajtad áll, hogy jössz-e jövőre! Mi megyünk!
Dr. Harsányi Edit Marianna
„ A legjobb szponzor" cím őrizője
