Már napok óta lázasan készülődtem, pakolásztam, mert most először történt meg velem, hogy a hétvégének mind a két napját két különböző helyszínen tölthettem el!

Szombaton mondhatni hagyományos helyen a Gólyavárban vártak minket a Gyerek Team tagjai, nem hagyományosan, hanem a 60-70-es éveket felidézve, egy Retró Party-ra. Eddig azt sem tudtam mi az. Volt olyan, hogy 60-as, 70-es évek? Elképzelhetetlen volt, bár anyáéktól sokat hallottam, hogy tudod, azok a boldog hatvanas évek...

Barla doktornő és Borsi Tivadar megint egy különleges tervvel rukkolt elő: már tavasszal javasolták, hogy szeptember 4.-én - a honismereti program keretében - nézzük meg a Vasúttörténeti parkot, annál is inkább, mert ezen a napon itt lesz látható az Orient Express!

Mindenkinek beindult a fantáziája, Poirot felügyelő izgalmas nyomozásai kellős közepén láttuk már magunkat, ahogy a párnázott luxus kupék egyikében megtaláljuk az áldozatot…

Most vasárnap került sor erre a jó kis kirándulásra, a cég vezető munkatársaival.

Ki ne ismerné ezeket a „bölcsességeket", hogy „szégyen a futás, de hasznos" vagy a „hosszútávfutó magányossága"?

Tudom, a szégyen szót más értelemben használjuk ebben a kifejezésben, de 10-15 éve még nagyon furcsán néztek a városokban is az utcán futókra. A kisebb településeken pedig ma is furcsállják, ha valaki hobbiból fut egy fél órát. Különösen furcsállják, ha ezt egy középkorú vagy épp idősödő hölgy teszi. Pedig a futás - no és persze minden sportmozgás - rendkívül hasznos.