Barla doktornő és Borsi Tivadar megint egy különleges tervvel rukkolt elő: már tavasszal javasolták, hogy szeptember 4.-én - a honismereti program keretében - nézzük meg a Vasúttörténeti parkot, annál is inkább, mert ezen a napon itt lesz látható az Orient Express!

Mindenkinek beindult a fantáziája, Poirot felügyelő izgalmas nyomozásai kellős közepén láttuk már magunkat, ahogy a párnázott luxus kupék egyikében megtaláljuk az áldozatot…

Most vasárnap került sor erre a jó kis kirándulásra, a cég vezető munkatársaival.

Ki ne ismerné ezeket a „bölcsességeket", hogy „szégyen a futás, de hasznos" vagy a „hosszútávfutó magányossága"?

Tudom, a szégyen szót más értelemben használjuk ebben a kifejezésben, de 10-15 éve még nagyon furcsán néztek a városokban is az utcán futókra. A kisebb településeken pedig ma is furcsállják, ha valaki hobbiból fut egy fél órát. Különösen furcsállják, ha ezt egy középkorú vagy épp idősödő hölgy teszi. Pedig a futás - no és persze minden sportmozgás - rendkívül hasznos.

Az utolsó „tábori" napunkon mindenki korábban ébredt a szokásosnál. Ennek bizonyára kettős oka lehetett. Vágytunk már kicsit haza, de inkább maradtunk volna még az addigra igazi baráti társasággá verbuválódott kis csapatunkkal.

Izgatottan, lelkesen végeztük a chi-kung gyakorlatokat, mindenki szinte hibátlanul megtanulta az elmúlt néhány nap alatt.