ELÖLJÁRÓBAN INDIÁRÓL

Mielőtt a Népek Konyhájában India gasztronómiája kerül terítékre, úgy éreztem szükség van egy kis ismerkedésre ezzel a kontinensnyi országgal. India mindig is gyönyörű volt, s a sok háborús és a brit gyarmatosítás ellenére, lenyűgöző csodás épületeit, páratlan kultúráját és szépségét mai napig megőrizte.

“Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar társadalom az ősi indiai kultúra tárházában.” írta Kőrösi Csoma Sándor

India, hivatalosan Indiai Köztársaság, független dél-ázsiai ország, a Föld hetedik legnagyobb területű, és második legnépesebb országa. A 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl övezi, fővárosa Újdelhi. Maguk az - általunk- indiainak nevezett nép, jobban szereti a hindusztáni megnevezést, illetve az országot is Hindusztánnak nevezik. A hindu kifejezés eredete eredendően földrajzi meghatározás, a Sz-indu, vagyis az Indus folyón túli emberekre, tehát az indiai emberekre vonatkozott.

India körülbelül 1,2 milliárd lakosával a világ második legnépesebb országa Kína után, és az előrejelzések szerint a következő évtizedekben átveszi a vezető helyet ebben a rangsorban. Az ország gazdasága - annak ellenére, hogy rengeteg jelentős ásványkinccsel rendelkezik - elsősorban a szolgáltatásokra épül. Jelenleg a legtöbb bank és multinacionális cég call centere (telefonos vevő-, és ügyfélszolgálat) és IT (informatikai) részlege Indiában található.

India népei számára, hasonlóan az ókor többi népéhez, a kedvező életkörülményeket a víz közelsége jelentette. Ezért itt is a folyók, például az Indus völgyében alakultak ki az első falvak és később az első nagy városok. Utóbbiak Kr.e. 3000 körül élték virágkorukat. Ezek voltak a hatalom, vallási élet és kereskedelem központjai. A lakosság igen sokszínű vallási, etnikai és nyelvi szempontból egyaránt. Ma 22 hivatalos nyelven túl 1307 nyelvjárást különböztetnek meg, melyek mindegyike eltérő kulturális kötődést jelöl. Ma a hindi India egyik hivatalos nyelve, s a világon több mint 500 millió ember (370 millió anyanyelvként) beszéli az indoeurópai nyelvek legősibb ismert képviselőjéből, a szanszkritból származó hindit, melynek írását dévanágarinak neveznek. A dévanagarai szótagírás, mely balról jobbra halad.

A hindi tulajdonságait tekintve az agglutináló (ragozó) nyelvek (mivel a ragokat a szó végére teszi, de külön írja) és az indoeurópai nyelvek (mivel két főnévi nemet különböztet meg) között áll. Testvérnyelve az urdú, korábban a kettőt összefoglalóan hindusztáninak is nevezték. A hindi India, az urdú Pakisztán hivatalos nyelve.

“India az emberiség bölcsője, az emberi beszéd szülőhelye, a történelem anyja, a legendák nagyanyja és a tradíciók dédanyja. Az emberiség történetének legértékesebb és a 
legtöbb megoldást nyújtó kincsét őrzi India!” írta Mark Twain.

Az indiai kultúra mindenkit vonz. Legyen az indiai építészet, gyógyítás, klasszikus tánc vagy zene, bármilyen mozgásművészet és mozgáskultúra, indiai harcművészet vagy jóga elbűvöli mind a gyakorlót, mind a nézőt. India bűvöletéhez tartozik, hogy ha egyszer belecsöppen valaki az élő, tradicionális indiai kultúrába, akkor annak részesévé válik. Nem tud semleges maradni.

A tradicionális spirituális indiai kultúra a parampa-n (hagyomány) alapul, a tanítványi láncolatokon öröklődött tovább. Sokáig nem írták le a tudást, csak a Mesterek gyakorolták majd kiválasztott tanítványoknak adták tovább a lelki tudományokat és művészeteket. Itt ez még ma is élő tradicionális oktatási formája a “gurukula”, ahol az asramba beköltözött tanoncok általános műveltségéért szakavatott tanítók, guruk felelnek. A több évezredes tradíció élő továbböröklődésének hatékony formája.

India fölénye a tudomány és a technológia terén már az ókorban elismert volt, és a tudósok nagy távolságokat utaztak, hogy tanuljanak a hindu mesterektől és guruktól.

Hosszú az a lista, mely feltünteti, mi mindent köszönhet a tudomány az ősi indiai civilizációnak. Többek között az atomelmélet, a trigonometrikus függvények, a nulla fogalma, a csillagászat, a heliocentrikus világkép, a navigáció, a hajózástan művészete, a plasztikai sebészet, a várostervezés, az első egyetem mind ősi indiai gyökerekre vezethető vissza. Az acélgyártás kezdete szintén Indiához fűződik, elsőként alkalmaztak különleges kohászati eljárást.

Az ayurvéda egy olyan gyógymód, aminek nincs mellékhatása, más néven „az élet tudománya” vagy „a hosszú élet gyakorlata”. Az öt elem tanán alapuló ősi hindu gyógyítási tudomány tudósai részletes anatómiai és sebészeti ismeretekkel rendelkeztek. Az egyik legkorábbi védikus szöveg, az Atharvavéda, (~i.e. 1500) már tartalmaz orvoslással kapcsolatos fejezeteket, amelyre az ájurvédikus orvosi gyakorlat is alapul. Ayurvédikus kézikönyveket írtak Csaraka, Szusruta, és Vagbhata (Kr.u. 1–4. század), amelyekben részletesen leírják a korabeli orvosi gyakorlatokat. Csaraka felsorolt mintegy 500 orvosi szert, Szusruta több mint 700 gyógynövényt ismertetett, és ő volt az ember, aki az első szürkehályog műtétet végezte. Szusruta Szamhita c. művében a modern orvostudomány számos eredménye már megtalálható volt az ősi Indiában. A híres sebész könyvében említ egy (a himlőt jellemző) lázas kiütéses betegséget, de többek között közli a cukorbetegség tüneteit, orr-plasztikai vagy sérvműtétet, továbbá a császármetszést is. Emellett számos sebészeti műszert és beavatkozást ír le, többek között egy olyan precíz sebészeti műszert, mely függőlegesen kettévágott egy hajszálat.

A vallás és kultúra nem választható szét egymástól, sőt a transzcendenciára való fogékonyság és a vallás sokkal élénkebben van jelen a hétköznapokban, mint mifelénk. Szinte mindenki hívő, az indiaiak jelentős része már a külsejével jelzi a vallási hovatartozását. A különböző vallásúak között mélyek az árkok, az emberek könnyebben fanatizálhatók vallási alapon, és gyakoriak a véres vallási villongások.

India területéről ered két nagy világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus, valamint két másik szintén jelentős vallás, a dzsainizmus és a szikhizmus is, de az ország kulturális fejlődését alapvetően befolyásolta az első évezredben megjelent zoroasztrizmus, továbbá az iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás is.

A hindu dharma egyik nagy értéke, hogy sosem indult nevében térítő háború. A Bhagavad-gítá végkövetkeztetése, hogy a lelkiség a valláson túl gyakorolható igazán. A vallásgyakorlás csak felkészíti a gyakorlót lelki élet gyakorlására.

Az iszlám megjelenése Indiában véres csatározások útján történt. A korai arab expanzió csak az ország északi részeit, az Indus folyóig terjedő területeket érintette. Ez a térség már az első ezredforduló előtt is a hódítások elsődleges célpontja volt.

Guru Nának (†1539) megalapította a hinduizmus és iszlám egységét és felcserélhetőségét hirdető szikh vallást. A hindu politeizmus azonban a többség számára alapvető kulturális és vallási eszme volt, ezért a századok folyamán hamarosan szembekerült a muszlim kisebbséggel.

A dzsainizmus egy olyan ősi aszketikus eredetű vallás és filozófia, elnevezése a dzsina (hódító) szóból származik. Ők az erőszak nélküliség (ahimszá) komoly követői, a hívek nagyon jámbor emberek. Az ortodox dzsainisták szigorú vegetáriánusok, és hagymát vagy fokhagymát sem esznek. Nem művelnek földet sem, hogy elkerüljék a földben lakó rovarok és kis állatok elpusztítását. Kerülik a hazugságot, a haszontalan tevékenységeket, a felesleges beszédet vagy gondolatokat, s csak tiszta ételt esznek. Azt vallják, hogy az ember tudatállapotát rendkívüli mértékben befolyásolja az, hogy milyen táplálékot eszik.

“Az indiai életmód a hamisítatlan, valódi élet. Mi természetellenes álarcokkal takarjuk el önmagunkat. India arcán láthatók a gyengéd kifejezések, melyek a Teremtő kezének nyomait hordozzák.” G.B. Shaw

Legismertebb ünnepek
(a többit itt lehet megnézni: https://hu.wikipedia.org/wiki/Indiai_%C3%BCnnepek)

A Díwálí - fény ünnep, a hindu holdnaptár Kárttika hónapjában (október-november) az újhold napjára esik, a hindu vallás legjelentősebb ünnepe, amely a fényeket élteti. Este lámpásokat gyújtanak, kiteszik őket az ablakba, hogy Laksmi istennő, aki a gazdagság és jólét és jószerencse képviselője, és ő osztja el a szükséges javakat az emberek között, megtalálja az utat a házhoz. Laksmi a fények ünnepén házról-házra jár, és megáld minden szépen kivilágított házat. Mindenki birtokolni akarja, de senkinél sem marad sokáig. Laksmi istennő a Dívali alkalmával a tökéletes háziasszony formájában van jelen. Ezért ilyenkor a háziasszonyok ajándékot kapnak, valami olyasmit, amit a konyhában vagy a vendégek fogadásánál tudnak használni. Ez is azt segíti, hogy a jólét megalapozódjon a házban. Ilyenkor sokat sütnek-főznek, nagyon sokféle édesség is kerül az asztalokra. Ám a Dívali nemcsak az anyagi jólét ünnepe, hanem a spirituális fényé és felemelkedésé is. Ilyenkor az Istennő Mahálaksmi (mahá=nagy) formáját is tisztelik, aki segít elűzni a tudatlanság sötétségét, és segíti az embereket a megvilágosodás, lelki felemelkedés útján.

Eid, a Ramadán (Ramadán ünnep, perzsa kiejtés alapján ramazán az iszlám holdnaptár 9. hónapja, amely alatt a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. 2020-ban 04.23- 05.23-ig tart), a böjt végét jelenti, amikor nagy lakomákat rendeznek, és édességet ajándékoznak egymásnak. Ez az ünnep az áldozati ünneppel együtt a muszlimok számára olyan jelentőségű, mint a keresztényeknek a húsvét.

Hólí, vagy színek fesztiválja, több napon át tartó, hindu tavaszköszöntő ünnep Indiában. Az ünnep Phálgun hónap teliholdas napjára, azaz február-márciusra esik. (2020-ban 03.9-10.) Az ünnep nem egy napig tart, helytől is függően tarthat kettőtől akár tizenhat napig is (Krisna szülőföldjén, Vrindávan környékén tizenhat napig tart az ünneplés, Rádhá Krisna iránti szerelmének szentelve emléket). A Hólí elsősorban a tavasz köszöntése és télbúcsúztató, könyörgés a jó termésért; rituáléi közé tartozik pl. a Hóliká-bábu égetése, ami nagyon hasonlít az európai szalmabáb-égető tavaszünnepekhez is, mint a Busójárás Mohácson. Az emberek tüzeket gyújtanak, másnap pedig színes festékekkel és porokkal szórják be egymást, tehát ha valaki véletlenül Indiában jár ebben az időszakban, ne a legjobb ruháját vegye föl, mert egész biztosan részese lesz a szín kavalkádnak.

Szokások

• A kézfogás kerülendő, hacsak az indiai fél nem kezdeményezi, különösen az ellenkező nem részéről.
• Evéskor csak a jobb kezet illik használni, a bal kéz az illemhely használatára van fenntartva.
• Megbotránkoztatja a járókelőket, ha az utcán valakinek a kezét fogod, valakit megölelsz, vagy ha valakit megpuszilsz/csókolsz.
• Az otthonokba való belépés előtt a cipőt le kell vennünk.
• A fejrázás sosem egyenes választ rejt, jelenthet igent, nemet és azt, hogy nem tudom.
• A valakihez lábbal való hozzáérést a legnagyobb tiszteletlenségnek és a legnagyobb tisztátalanságnak tartják.
• Ha egy istenábrázoláshoz hozzáérsz, akkor az személyes sértés a vallás összes gyakorlójának, mivel bemocskoltad a szentélyüket.
• Közhiedelemmel ellentétben nem csak a nőknek kell bizonyos épületekben kendővel eltakarni a fejüket, hanem a férfiaknak is, pl.: templomokban.
• A vallási szentélyek többségét csak a hívek látogathatják.
• Tilos fényképezni a vallási élettel összekapcsolható területeken, a szertartásokon, a temetéseken, a ceremóniákon, gyakorlatilag mindenhol.

Öltözet

A kortárs indiai öltözet és divat az ország 4000 éves gazdag történelmén alapszik.

A ruházati stílus nyugaton is továbbít információkat, ez Indiában még inkább jellemző. Egy hozzáértő meg tudja állapítani, hogy melyik etnikai régióból, mely kasztból származik az egyén, mi a vallása. Az indiai öltözködés régiónként változnak, még a legegyszerűbb fajtáknál is, függetlenül attól, hogy női száriról vagy férfi dhótiról van-e szó különbözhet a kivágás, a szegély, a díszítés vagy az anyag. A kiegészítők, mint amilyenek a nőknél a fejdísz, férfiaknál a turbán és mindkét nemnél a hangsúlyos egyéb indiai ékszerek, valamint a testre festett tilak jelekről vagy henna motívumokról szintén sokat elárulnak viselőjükről.

Tradicionális női ruhák, indiai viseletek: salwar (nadrág, amit gumi vagy mandzsetta fog össze a bokánál), kameez vagy panjabi, (felső) dupatta (stóla). A lenge nadrág és egy tunikaszerű felső, melynek az oldalvarrása deréktól lefelé szabadon van hagyva, így rendkívül kényelmes mozgásszabadságot ad. Egyszerű anyagból, kevés dísszel mindennapi viselet, de létezik luxus változata is.

A huszonegyedik század elejére a szári és a salwar-kameez-dupatta együttes globalizálódott (tanúsítom: nagyon kényelmes viselet!). Aladdin nadrágként ismert leginkább.

A szári megőrizte hétköznapi, praktikus és luxuskivitelű rangját is.

Ünnepi alkalomkor a nők az salwar helyett gyakran hosszú, gazdagon díszített szoknyát választanak. Ez a lehenga, egy hosszú, hímzett és rakott szoknya. Alapanyaga lehet selyem, pamut, khadi, gyapjú, krepp, szatén, brokát és sifon. A szöveten kívül a dekoratív varrási minták is szerepet játszanak a díszítésben. Ez a ruhadarab széles választékot kínál: a legegyszerűbbtől az aranyszálas, hímzett, gyöngyökkel és flitterekkel ékesített luxus kivitelig.

Az indiai nők hagyományosan saarí-t (szári) hordanak, ami egy darabból álló, 5–9 m hosszú, 1m széles színes textil, amit kapcsok vagy gombok alkalmazása nélkül, rengeteg variációban rögzítenek a testre, alatta alsószoknyát viselnek. A choli, az a rövid kis blúz az ókori Indiában a nők által viselt háromrészes öltözetből alakult ki. Általában szabadon hagyja a köldököt, ezért különösen alkalmas viselet az indiai forró nyárban. Ezt viselik a szári alatt.

A britek elárasztották az indiai piacot saját termékeikkel. A brit uralkodás idején a kormányzati állásokban a férfiaknak főleg nyugati ruhákat kellett viselniük. Sok ember erőszak hatására hagyta el a hagyományos dhótit, kurtát, mert ez volt a követelmény. Mára már megszokott a nadrág és az ing viselése.

A viselet ilyen radikális megváltoztatása nem volt elfogadható a nők számára. A férfiakat sem akarták, hogy a nők is felhagyjanak a számukra fontos hagyománnyal. A nőket a munkahelyek sem kényszerítették a nyugati ruhák viselésére.

A férfi "szárit" dhótinak nevezik, szintén egy egyenes (bár a szárinál rövidebb) textilcsík, ami a nadrág szerepét tölti be. Az indiai férfiruhára is jellemző a gazdag színválaszték. Még a világos, nálunk „nőiesnek” tartott színek is megtalálhatóak, de a díszítés és a hozzárendelt színkombináció mindenképpen férfias jelleget ad az ilyen ruhának is.

Az indiai férfi ing a kurta. Lehet rövid és hosszú ujjú, csípőig vagy térdig érő. Még ma is előkelő öltözködésnek számít a jó minőségű, színes dhóti és kurta, melyhez mellényt is felvehetnek. Selyemből, brokátból is készül, ünnepi alkalmakra elegáns viselet.

A salwar, a bokánál keskeny laza nadrág, amit derékban öv húz össze nem csak a nők de a férfiak számára is kényelmes viselet. Változatosságot ad a térdig érő vagy jóval a térd alatti hosszúságú tunika vagy kabát jár hozzá. India északi és nyugati részén a turbánt viseltek ezekkel az együttesekkel.

A sherwani, egy vastagabb anyagból készült kabátszerű ruhanemű mogul hatást mutat. Szorosan simul a testhez, elöl gombolódik. Gazdagon díszített, hímezett változata ünnepélyes alkalomra, például esküvőre való.

Érdekességek

• Kr.e. 2600-ban olyan városállamok léteztek, mint Harappa, Mohenjo daro, ahol csatornázott utcák, fürdőszobás házak, kutak, központi gabonatárolók voltak. Ez utóbbit épen, szinte teljes mértékben megtalálták 1980-as években, az Indus-völgyi civilizáció egyik legnagyobb és legszervezettebb városának romja, a mai Pakisztán Szindh tartományában. Harappában az 1990-es évek végén kezdtek hozzá komolyabban az ásatásoknak.
• Az indiai feleségek birtokolják a világ arany készletének 11%-át. (ez több mint a Németország, Svájc, USA és a Nemzetközi Valuta Alap tartalékai összesen)
• A világ legnagyobb munkáltató vállalata az indiai vasút társaság, 1,6 millió embert alkalmaz.
• Az Amritsarban lévő Arany Templom napi szinten több ezer rászoruló embernek biztosít ételt. Tekintet nélkül származására, nemzetiségére, vallási hovatartozására.
• Indiai család viseli a világ legnagyobb családja címet: Egy férj, 34 feleség 94 gyerek (az adat 2016-os, azóta bővülhetett a család létszáma.)
• A sampont az indiaiak találták fel. Az első samponok persze nem tubusban kaphatók voltak, és a samponozás is mást jelentett, egész pontosan a haj gyógynövényekkel való bedörzsölését. A sampon szó a szanszkrit „champu” szóból származik, ami annyit jelent: masszírozni.
• India a világ második legnagyobb angolul beszélő országa, csak az Egyesült Államok előzi meg az angolul beszélők számát tekintve. Az országban 125 millióan beszélik az angol nyelvet, azonban ez a szám az elkövetkezendő évek során nagy valószínűséggel tovább nő majd.
• Itt él a világ legtöbb vegetáriánusa: személyes, vagy éppen vallási okokból, de India népességének 20-40%-a követ vegetáriánus étrendet.
• India a világ legnagyobb tejtermelő országa, több mint 140 millió tonna/év mennyiséggel.
• Itt ettek először cukrot az emberek: India volt az első ország, ahol kifejlesztették a cukor kinyerésének technológiáját. Számos külföldi látogató itt találkozott először a cukorral és ismerhette meg a feldolgozásához szükséges módszereket.
• Rabindranáth Tagore¹ indiai költő nem csak az indiai, hanem a bangladesi nemzeti himnusz szerzője is. A művésznek brit lovagi címet is ajánlottak, azonban az Amritszári mészárlás után visszautasította azt.
• Freddie Mercury és Ben Kignsley is indiai származásúak. Freddie Mercury, a Queen legendás frontembere párszi származású volt, és eredetileg a Farrokh Bulsara nevet kapta. Az Oscar-díjas színész, Ben Kingsley (Gandhi c. film, 1983) eredeti neve pedig Krishna Pandit Bhanji.
• Indiában a gépjármű üzemanyag fogyasztását nem 100 km-re, hanem 1 liter üzemanyaggal megtett távolságban határozzák meg. Mi pedig nem sokat tudunk azzal kezdeni, hogy egy autó 28,8 km-t megy el egy liter üzemanyaggal.
• A Miss World (világ szépe) címet 6 ízben nyerte hindusztáni hölgy (1966,1994,1997,1999, 2000, 2017), Miss Univers (univerzum szépe) címet kétszer (1994, 2000) tudhatta magáénak India. 1994-ben és 2000-ben mindkét díjat hazavitték.

• India a világ legnagyobb filmgyártója, ugyanis itt készül évente a legtöbb film - évente több mint 1000. Minden bollywoodi film indiai, de nem minden indiai film bollywoodi. Az iparág központja Mumbai, azaz gyarmati nevén Bombay. A Hollywood és Bombay szavak összevonása nyomán nevezik ezt a központot Bollywoodnak. Ezek a filmek egyedülálló színt képviselnek a világ filmes piacán, mert a hagyományos „maszálá ” fűszerkeverékről elnevezett filmekben megjelenő műfaji keveredésű darabok sehol máshol nem készülnek. A gyökerei visszanyúlnak a több ezer éves indiai kulturális hagyományokhoz, rendkívül látványosak, színesek, számos műfajt ötvöznek egymással (pl. szerelmi románc, vígjáték, akciójelenetek, melodráma), mert a közönség szinte minden rétegét és korosztályát meg kell szólítania. Szinte elmaradhatatlan elemük a zene és hagyományosan a pazar kiállítású táncjelenetek, melyekben a sztárok különleges helyszíneken, óriási tánckarral és számos egzotikus jelmezt felvonultatva kápráztatják el a közönséget. A szépségversenyek győzteseiből négy is bollywoodi sztár lett, nemzetközileg a legismertebb Aishwarya Rai Bachchan, akinek több filmjét láthattuk itthon is.²

M.K. Gandhi szavaival fejezem be írásomat:
“Légy magad a változás, mit a világban látni szeretnél”

NAMASTE!
Berecz Ildikó
Honismereti és Kultúra szirom 
vezetője

[1] Tagore (Kalkutta, 1861. május 7. – Kalkutta, 1941. augusztus 7)  kiterjedt magyar kapcsolatokkal rendelkezett, 1920 és 1925 között mintegy 30 művét adták ki magyarul. 1926. október 26. és november 12. között európai turnéja során járt Magyarországon, ahol szívpanaszai miatt hosszabb időt töltött a balatonfüredi szanatóriumban Korányi Sándor professzor felügyelete alatt
[2] Szinkronizált filmjei: A rózsaszín párduc 2. (2009), Az utolsó légió (2007), Fűszermesternő/Szerelemmel fűszerezve (2005), Mátkaság és legény élet (2004),

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/India_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
https://hu.wikipedia.org/wiki/Indiai_%C3%BCnnepek
https://indiaitanc.hu/india/india-civilizacio-bolcsoje
https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/mohendzsodaro-es-harappa
http://hinduizmus.hu/hindu-istenek
https://www.vitorlazas.hu/20-megdobbento-dolog-indiarol.html 
https://index.hu/kulfold/2019/11/16/india_hindu_nacionalizmus_ajodhja_itelet_birosag_rama_per_istenseg/?fbclid=IwAR1LSZDD7OXp0BbtIg5xbRr7gK7NwU5djUiAZEdRTJpONWXKEjDyv6Q5I2Q
Baktay Ervin: India művészete I.-II. Budapest: Képzőművészeti Alap. 1981. ISBN 9633362768
https://bharata.hu/tanulmanyok/indiai-ruhak-indiai-viselet/

Tweet