Kedves Olvasóm!

A legutóbbi debreceni Életfa Konferencián, az előadásomban tettem fel a következő kérdést. Vajon mi történt volna, ha Egyiptomban, a fáraók korában, minden rabszolgának adtak volna egy hatalmas kődarabot, és azt mondták volna, hogy építsenek belőle piramist? Úgy rakják egymásra a köveket, ahogy akarják, van rá egy egész életük. Minden embernek a saját, egyetlen kövét kellett volna egymásra rakni, egyedül, és ha felépül a piramis, szabadok lettek volna!

A szabadság óriási cél lett volna, mégsem épült volna fel a piramis! Vajon miért nem? Szerintem azért, mert hiányzott volna a rendszer, a „nyerő" csapatmunka!

Mi 2010-ben a Puskás Ferenc Stadionban világrekordot állítottunk fel chi-kungban, a „Nyolc brokát tekercs" gyakorlatsorral. Ha egy ilyen ötlet az eszembe jut, majd szólok néhány ismerősömnek, ha találkozunk, hogy valahol tanulják meg a gyakorlatsort, jöjjenek el valamikor a stadionba, és szóljanak a barátaiknak, ott találkozunk; lett volna belőle világrekord? Erősen kétlem!

Sok-sok előkészület, megannyi izgalmas pillanat és várakozással teli hét után elérkezett végre a nagy nap, hiszen a Hang kerestetik verseny győztesei felénekelték „A DALT". Budapesti képviseltünk tárt karokkal fogadta a művészpalántákat, sőt a MŰVÉSZEKET, akik közreműködtek az új GYERMEKDAL hangfelvételén.

Kapitány Péter zeneszerzőnknek egyáltalán nem volt nehéz dolga, bátran, lelkesen daloltak a mi kis pacsirtáink.

Az Életfa Konferencia keretein belül egy újabb premierre kerül sor, hiszen itt debütál majd a Gyerekdal, itt hallhatja majd először a kedves közönség a mi nagyszerű kórusunkat.

Kedves Olvasóm!

A GONDOLKODÁS mint értékrend? Hát ezt meg hogyan értsem?! Nem természetes az, hogy gondolkodunk? Van, aki meg túl sokat is gondolkodik, ahelyett, hogy tenne valamit! Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk gondolkodni! Nem? …

Tudod, kedves Olvasó, azért érdemes egy kicsit elgondolkodni a fenti állításokon-kérdéseken!

Olyan sokszor tapasztalom azt, hogy valaki minden gondolkodás nélkül belefog valamibe. Teszi-veszi-kenegeti (másra a felelősséget), aztán eredmény meg semmi! Viszont megvan a Hibás! (Nem ő!) Megint hall valamit, és megint nekimegy a tutinak! Az eredmény ismétli önmagát.

Kedves Olvasóm!

„Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

tanítani!"

Érdekes, ha a minőségről gondolkodom, mindig eszembe jut József Attila „Születésnapomra" című verse, és abból is ez az utolsó versszak. Ebben a kis mondatban benne van a minőségre, a tisztaságra való törekvés. (Még akkor is, ha szerintem ez a gondolat egy sérelemtől, emberi gyarlóságtól indíttatva, dacból is született!) Benne van a tanításnak, mint a tudás, a minőségi gondolkodás bölcsőjének a szerepe. Legalábbis nekem! Érdekes a párhuzam. Mi az Életfa Programban nem iskolát játszunk, mégis tanítunk.

Tanulunk az Élettől, és tanítjuk az életet!

Az iskolát már sokan elvégeztük. Az életet azonban nem. Az Élet pedig mindig tanít, ha akarod, ha nem. Nem kérheted, nem menekülhetsz előle! Azt a tanítást kapod, amit megérdemelsz. Jót is, rosszat is. A legtöbben sajnos, végigbukdácsolják az egész életüket. Ha minőségi tanítást szeretnél, akkor minőségi életet kell élned! Vigyázat! Nem veheted meg a Minőséget, azt kizárólag élheted és tanulhatod!