Tősgyökeres debreceni révén azt hittem mindent tudok a szülővárosomról. Pedig érdemes néha turista szemmel is körüljárni a cívis város érdekességeit, megcsodálni szépségét. Miért is?

Nem tudom más, hogy van ezzel, de ha én elmegyek egy számomra ismeretlen városba, útikönyvvel a kezemben próbálok minél több információt megtudni az ott élő emberek életéről, szokásaikról.

Ami meg ott van helyben, az természetes, hiszen gyermekkorom óta látom, és csak úgy elmegyek mellette.

Most viszont nem mentem el mellette. A minap érkezett hozzám egy kör email. Most ebből idézek egy kis részletet.

Az Életfa Program kultúra, honismeret és gyerek szirmához kapcsolódott Könyvtárunk. Mint sok minden, ez is személyes ismeretségből nőtt ki: Tóthné Cserhalmi Maja könyvtárba járó édesanyaként találkozott széleskörű gyerekkönyvtári programjainkkal.

Az Életfa Program által szervezett Mesemondó verseny előkészületeinél szoros együttműködés alakult ki köztünk, részt vehettem a zsűri munkájában, majd helyet biztosítottunk a Dalverseny lebonyolítására, szintén könyvtári szakmai segítséget nyújtva. Közben megismerkedtem az Életfa Program értékrendjével, a benne dolgozó emberek elhivatottságával, akik az egészséges életmód kialakításában és megtartásában tevékenykednek.

Kedves Munkatársaink!

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az Életfa Program két olyan tehetséges fiatallal dolgozik együtt, mint Nyári Aliz és Nyári Edit. Ők azok, akik Édesapjukkal, Nyári Károllyal együtt alkották az Életfa Hang kerestetik dalversenyünk döntőjének zsűri tagjait.

Örömmel tájékoztatunk Titeket, hogy nemrég megjelent első videoklipjük. A dal és a klip óriási sikerrel fut a különböző zenei csatornákon.

2012 januárjában ünnepeljük a 12. (!) évfordulónkat. Január 3-án és 5-én. Ugyanis a pontos dátumban nem egyezik a véleményünk, mert Csaba már 2000. január 3-án, egy kedves beszélgetés után úgy döntött, mi egy párt alkotunk és a rákövetkező két napot már ebben a tudatban élte. Jó, hogy ezt anno nem közölte velem, mert esetleg a döbbenet következtében nem szerelmesedtem volna bele egy életre január 5-én...

A végeredmény tekintetében azonban ez a két nap mit sem számít. Sokkal fontosabb, hogy Csaba mert álmodni és valóra váltani. Hogy a beteljesült szerelmünk a Sors műve, vagy a Jóisten adománya, vagy csak egyszerű szerencse, nem tudom. De azt tudom, hogy 2000. január 3-án, de még 5-én sem mertünk volna akkorát álmodni, hogy tizenkét év elteltével ugyanazzal a szerelemmel, de erősebb összetartozással, plusz egy kislánnyal megajándékozva fogjuk várni a 12. évfordulónkat. („De már 2000. január 6-án én ezt is tudtam..." fűzi hozzá most Csaba mellettem.)