ÉRTÉKTEREMTŐK
- Írta: Ozsváth Sándor
- Kategória: Kultúra
- Találatok: 4015
Ahogy közeledünk a reformáció félezer éves évfordulójához, egyre több tanácskozás, konferencia, újságcikk, értekezés és könyv tárgyalja történelmi jelentőségét.
Hiszen 1517 az európai kereszténység történetének talán az 1054-es egyházszakadást követő legkatartikusabb eseménye volt. Habár a művelődés történetében is jelentős fordulatot hozott, most csupán a protestáns iskolarendszer létrehozásának jelentőségét méltatom.
A reformáció egyik legnagyobb teljesítménye az új típusú iskoláztatás megteremtése volt, aminek minden fokán, néhány évtized leforgása alatt bevezették az anyanyelvi oktatást, és széles néprétegek számára tették lehetővé a művelődést. Egyfajta tömegigény kielégítéséről beszélhetünk, szemben az előző századok elitizmusával. A nagy protestáns központokban – hogy csak a hazai református példákat idézzem – valamennyi fokozat megtalálható volt, egymásra épülve, az elemitől a főiskolai szintig (Pápa, Patak, Debrecen, Enyed). A kisebb régiók kollégiumaiban (például Mezőtúr, Csurgó, Zilah, Székelyudvarhely) csak az alsó két fok volt elérhető, a falusi eklézsiákban pedig az elemi.
Ez a rendszer működött kisebb-nagyobb változtatásokkal az első világháborúig! A legeldugottabb település jó eszű gyermeke is (mondjuk egy Apáca nevezetű falu Csere Janikája) továbbtanulhatott és eljuthatott akár Nyugat-Európa legnevesebb protestáns egyetemeire is. Onnan hazajőve lehetett aztán valamelyik hazai kollégium professzora. A „csak” lelkészként, jogászként vagy tanítóként végzettek, ha megválasztották őket, szolgálhattak a régió bármely településén, és lettek a nemzet napszámosai, lánglelkű papjai, népben-nemzetben gondolkodó politikusai. De ehhez, a már említett tömegigényhez mindenki számára hozzáférhetővé kellett tenni a korabeli legfontosabb információhordozót, a könyvet. Johannes Gutenberg mester találmánya a reformáció első évtizedeiben nyert igazán értelmet, és csinált – mai szóval élve – szédületes karriert. A protestáns kollégiumok mindenütt könyvtárakat hoztak létre, legtöbbször az ott végzett tehetős diákok adományaiból vagy a peregrinusok „köteles példányaiból”, és nyomdákat működtettek az anyanyelvű szent iratok meg tankönyvek, szakkönyvek sokszorosítására. (E stratégiai ágazat nélkül nem jöhetett volna létre az idén 425 éves Vizsolyi Biblia sem!) A nyomdatechnika tette lehetővé továbbá a sokszorosított grafikai műfajok elterjedését meg a térképészet nagy ívű fejlődését is.
Reformátor eleink az értékteremtés és értékmentés mesterei voltak – van mit tanulni tőlük ötszáz év múltán is!
Ozsváth Sándor
Művelődés történész
A Napsugár csapat Honismereti- és Kultúra szirmának tagja
