Menu

just logo uj     nahrinlogo   infoblokk kedv final felso ESZA                                                          

A+ A A-

MEGÁLL AZ IDŐ!

Versmondó verseny zsűrije

Kedves Életfások!
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe egy édesanya, Sztaskó Andrea szomori tanárnő gondolatait a „Szép beszéd – verset mondok” szavalóversenyről.
Szeretettel: Saródi Lászlóné

MEGÁLL AZ IDŐ!
vagy hangulatjelentés a „Szép beszéd – verset mondok” szavalóversenyről
Reggel, amikor beáradt a gyereksereg az Életfa Gyerek Klubba, és Weisz Péter szavai Arany János és Petőfit is „behívták” közénk, éreztük, hogy jó helyen vagyunk!

Schmidt Ferenc Igazgató Úr emelkedettséget adott lelkünknek, mert legnagyobb kincsünknek az anyanyelvet nevezte. Játékosságot és mosolyt Nagyházi Marikától kaptunk, aki rigmusokkal köszöntötte a vendégeket. Otthonosságot Vargáné Marika teremtett.
A szavalók pedig szinte őszinte gyermekséget és a versek varázslatát hozták: kacagtunk, könnyeztünk megfeledkezve magunkról. Azt gondoltuk: „állj meg pillanat…”
És megállt… elidőztünk – a költők által – az emberi teremtményeken, a süni szuszogásán, a fák fájdalmain és a tárgyak lelkén.

Főhajtás a zsűritagok előtt
Kedves Ilona! Köszönjük, hogy megmutatta nekünk a versekben megbújó csodákat!
Kedves Erzsike! Hálásak vagyunk, szélesre tárta lelkünk kapuját!
Kedves Ildikó! Boldoggá tett minket az elfogadás és biztatás, ami szavaiból áradt!
Kedves Linda! Nemcsak az arcáról, hanem a szívéből is hozhattunk magunkkal szépséget és mosolyt!
Kedves Csaba! Velünk volt, az Erő… és az út lélektől lélekig… és a humor, amelyben nem ismer tréfát!

Kedves anyukák, Apukák, Nagyszülők, Óvó nénik és Tanárok, akik meséltek a gyermekeknek, és verseket olvastok nekik, fogadjátok szívből jövő hálánkat!
(Magam, aki túl vagyok már az emberélet útjának felén, most elmondok egy fohászt azokért, akik engem tanítottak anyanyelvre, költészetre, kultúrára!)

Mi más adhatnék mindezért ajándékba, mint verset:
„Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:
Egy ködbe olvadt álom és való,
Ha hull a hó az égből, porcukor volt,
S a porcukor az abroszon a hó."

Kosztolányi soraival búcsúzik a viszontlátás reményében:
Egy édesanya a közönség soraiból

Ez a honlap sütiket használ. A honlap további használatával hozzájárulsz a sütik használatához.
Ok